Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 11 (237. szám) - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - IVANICS ISTVÁN (KDNP):
4206 elemei jók és felhasználhatók egy későbbi módosítás során. De jelen form ájában nem javasoljuk elfogadását. És mindjárt egy hiánnyal kezdeném a jelenlegi tervezettel kapcsolatban. A módosítás lényegében nem érinti a csőddel kapcsolatos szabályokat. Pedig az 1993. évi LXXXI. törvény hatálybalépése óta egyértelmű, hogy a csődeljá rás hatályos szabályozása nem tölti be a feladatát. A csődeljárás megindítását oly nagy mértékben megnehezítik, hogy alig tudnak a gazdálkodószervezetek ezzel a lehetőséggel élni. A csődeljárás megindításának ugyanis többek között olyan káros következménye van, hogy a bankok azonnal megpróbálják a követeléseiket behajtani, nem nyújtanak kölcsönt, és a hitelezők sem igen érdekeltek a csődeljárás sikerében. Ez a hiányérzet azért hangsúlyozandó, mert a jelenlegi tervezet gyorsítani kívánja a felszámolás lefoly tatását, a vagyon értékesítését, és a nehéz helyzetbe került gazdálkodószervezetek számára egyre kisebb a lehetőség a megmenekülésre, a reorganizációra. Alapkoncepció kérdése, hogy a cél minél előbb megszabadulni a nehéz helyzetbe került gazdálkodószerveze ttől, vagy teret adni – adott esetben a felszámoló segítségével – a további működésre és kilábalásra. Az ismert európai felszámolási jogszabályok az utóbbi koncepció mellett vannak. Ennek célként való elfogadtatása azért is fontos, mert nemcsak a csőd inté zménye nem működik, hanem a felszámolás alatti egyezség intézménye sem vált be jelenlegi formájában. Ennek továbbgondolása még csak csírájában sem található meg a tervezetben. Szeretnék a régebbi történésekre visszautalni. Az 1991. évi, teljesen liberális csődtörvény, melyet még a Némethkormány szakértői készítettek elő, az ismert öncsőd és nem fizetések áradata lényeges eleme volt a kialakult mély gazdasági válságnak. Ha figyelembe vesszük az akkori felszámolási hullám hatását a nemzetgazdaságra, megállap íthatjuk, hogy egyik fő forrása volt az állami vagyonvesztésnek és az olcsó meggazdagodásnak. És kétségkívül a hitelezők érdekeinek is, de az állami tulajdon esetén az államnak mint tulajdonosnak az érdekei érvényesíthetetlenségének is. Az 1993. évi módosí tás sokat korrigált, de még a jelenlegi módosítás sem az optimális célt tűzi ki. Értelemszerűen nem arról szól, hogy hogy lehet elkerülni a csődöket, pedig a legfontosabb feladat makrogazdaságilag is az lenne. Itt külön kérdés a végelszámolás lefolytatása és az állami tulajdonú cégeknek a végelszámolása, felszámolása során az állami érdek érvényesíthetősége. Különös tekintettel itt utalnék még jelen pillanatban is az ÁPV Rt. portfoliójában lévő cégek végelszámolására, felszámolására. És itt egy olyan makrog azdasági kérdés is képbe kerül, hogy vane olyan nemzetgazdasági koncepciónk, olyan iparpolitikánk, olyan szándékunk, hogy valójában valamilyen rendezőelv szerint bánnánk ezen vállalati körrel. Hiszen jelenleg is legalább 10 ezer ilyen eljárás van folyamat ban, amely sok esetben érint olyan nemzetgazdasági projekteket, amelyeknek a felszámolása, illetve az ipar területéről való eltűnése hosszú távú érdekeket sért. Ezeknek a kérdéseknek a törvényben való kezelhetősége nem biztosított. A változtatási szándékok at röviden abban lehet összefoglalni, hogy a felszámoló működését kívánják nagyobb hitelezői kontroll alá venni, és az eljárások rövidítését kívánják elérni. Még mindig az általánosság szintjén maradva, abból a féligazságból indul ki a tervezet, hogy vanna k felszámolók, akik nem jól végzik a munkájukat, húzzák az eljárást, és a hitelezőket károsítják az adós működtetésével elért felszámolói díjjal. Hiányolom azt a statisztikai és közgazdasági hátteret, ami kimutatná, hogy a jelenleg folyó, előbb utaltam rá, körülbelül 10 ezer felszámolás esetén hány esetben működteti a felszámoló az adós céget. Alapvetően hiányolom, hogy a módosítás nem tér ki arra, hogy ki lehet felszámoló. Ez egy olyan súlyú kérdés, amit nem egy PMrendeletben, hanem magában a törvényben k ellene szabályozni. A szabályozás irányának pedig egyértelműen arra kell irányulni, hogy felszámolási tevékenységet csak tőkeerős, megfelelő létszámú és szakmai bázissal rendelkező szervezet végezhessen. Az egyéni ügyvédeket, ügyvédi irodákat és a kis, egy millió forintos törzstőkéjű kft.ket ebből a körből legfőbb
