Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 10 (236. szám) - Deutsch Tamás (Fidesz) – a belügyminiszterhez – "Dolgozni csak pontosan, szépen" címmel - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DEUTSCH TAMÁS (Fidesz):
4090 mellékletének 4. pontja szerint, mint önálló döntés, a hatáskörömbe tartozik. Képviselő úr figyelmét bizonyára elkerülte, hogy amikor a rendőrségi törvény osztott hatáskörről szól, akkor ezt a normaszövegben megjeleníti, ugyanakkor azonban az 5. § (1) bekezdés h) pont n em tartalmazza feltételként, hogy együttes feltételként az országos rendőrfőkapitányhelyettes kinevezése, illetve felmentése tekintetében az országos főkapitány jogosítványát. Ami a gazdasági főigazgató ügyét illeti, beosztása nem rendőrfőkapitányhelyett esi beosztás. Szolgálati beosztásából való felmentésére egyértelműen a szolgálati törvény 2. számú mellékletének 4. pontjában meghatározottak alapján került sor, miszerint ez a jogkör a belügyminisztert illeti meg a tábornoki rendfokozattal rendszeresített beosztások esetében. A budapesti rendőrfőkapitány szolgálati beosztásból történő felmentésére – figyelemmel a rendőrségi törvény 6. § (2) bekezdés h) pontjában foglaltakra is – , a szolgálati törvény alapján, mint tábornoki rendfokozattal rendszeresített b eosztásba tartozó felet, szintén a 2. számú melléklet 4. pontjában meghatározott munkáltatói jogköröm gyakorlásával került sor. (15.40) A két intézkedés tehát ez esetben sem lépte túl a törvényben a belügyminiszter számára meghatározott kereteket. Meg kell jegyeznem, hogy képviselő úr hivatkozása a rendőrségi törvény 5. § (2) bekezdésének hatáskörelvonási tilalmára, nem a személyi ügyekre vonatkozik egyébként, hanem a rendőrség – mint közigazgatási szervezet vagy mint nyomozó hatóság – rendelkezik olyan öná lló és a belügyminiszter által el nem vonható hatáskörrel, amelyben egyedi hatósági ügyeket bírálnak el, és természetesen ilyen hatáskörelvonásra a belügyminiszternek nincs joga, nem is éltem ilyen lehetőséggel. Összességében tehát – megítélésem szerint – a rendőrségi törvény és a szolgálati törvény figyelembevételével is továbbra is azt állítom, hogy nem lépte túl a belügyminiszter a rendelkezésére bocsátott eszközöket, hatásköröket, azokkal a lehetőségekkel éltem, amelyeket számomra eme két törvény biztos ít ezekben az ügyekben. Köszönöm szíves figyelmüket, kérem válaszom elfogadását! (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Megkérdezem a képviselő urat, elfogadjae a választ? DEUTSCH TAMÁS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Belügymini szter Úr! Nem tudom elfogadni a belügyminiszter úr válaszát. Nagyon örülök annak, hogy megjelölte azokat a pontos jogszabályhivatkozásokat, amelyekre alapozta döntését. Mind azonban az országvilág szeme láttára és füle hallatára azt bizonyítja, hogy telj ességgel megalapozatlan volt az ön döntése. Az oly sokat emlegetett szolgálati törvény 2. számú mellékletének 4. pontja az alábbi, szó szerinti részletet tartalmazza: "A beosztásba történő kinevezés, vezénylés, áthelyezés, beosztás ellátásával való megbízá s" szünetelés esetére ad önnek munkáltatói jogkört, a beosztásból való felmentéssel kapcsolatban a szolgálati törvény 47. és 48. §a határozza meg, hogy milyen esetekben, kinek van jogköre, pontosan és tételesen meghatározza, hogy a beosztásból történő fel mentésnek milyen esetei vannak. Abban az esetben, hogyha ez adott esetben a szolgálati viszony megszűnésével is együtt jár, illetve abban az esetben, hogyha alacsonyabb beosztásba helyezik. Tehát miniszter úrnak az a hivatkozása, amelyik a 2. számú mellékl et 4. pontjára vonatkozik, nem állja meg a helyét. Ami pedig a hivatkozás mögött meghúzódó, azon felfogásra vonatkozik, hogy egy feles törvénnyel elfogadott szolgálati törvény egyik mellékletében, ráadásul a pontatlanul idézett, és láthatóan a helyzetre rá erőszakolt jogosítvány önnek bármifajta felhatalmazást adna, az annyiban nem felel meg a valóságnak, hogy a rendőrségi törvény nagyon tételesen és világosan közjogi
