Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 10 (236. szám) - A Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló, Temesvárott 1996. szeptember 16-án aláírt szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
4026 Arról viszont, hogyha a magyar diplomácia abból indul ki, hogy most gyorsan meg lehet kötni, mert mo st hajlandók, akkor valóban isteni szerencse az, hogy nem maradtak kormányon. Mert akkor egy ugyanolyan helyzet állna elő, mint ami Szlovákiában előállt. A külügyminiszter úr azt is mondta az expozéjában, hogy a választásokra való tekintettel halasztottunk , mintegy – ha jól értettem a mondatfűzését – az ellenzék kérése volt a halasztás; és lám, meg is történt, mert a ratifikációs vita most történik, nem pedig a választások előtt. Az ellenzék kérése nem a ratifikációs vitának a halasztása volt, hanem az aláí rásnak a halasztása. Így mondjuk, mi nem érezzük úgy, hogy a véleményünket a kormány nagyon figyelembe vette volna. Azt helyeseljük, hogy ez a vita nem a választási küzdelem alatt zajlott le, ez természetes, csak ez nem felel meg a mi eredeti elgondolásunk nak és jövendő építkezési vágyainknak. Végül akkor ezen a ponton – bár ez nem közvetlen reagálás a külügyminiszter úr beszédére – szeretnék arról szólni, hogy miért merült fel és miért lett volna szerencsésebb ennek a ratifikációs vitának még a további hal asztása. Bármilyen feszült is a hangulat, és bármilyen indulatok jelennek is itt meg, most a teremben, valójában szeretnék hitet tenni amellett, hogy a magyar ellenzéknek érdeke lenne egy olyan helyzet, amelyben a parlament minden pártja igen szavazattal t ámogatja az alapszerződést. Még az is elképzelhető, hogy ezen, általunk hiányosnak és rossznak tartott szöveg mellett is egy ilyen szavazás létrejönne, ha nem az ígéretek szintjén, hanem a valóság szintjén jelenne meg mindaz, amit ma az új bukaresti kormán ytól várunk. Tessék megnézni Lányi Zsolt képviselőtársamat, bólogat. Ne állítsanak be minket olyannak, hogy a magyarromán alapszerződés és a magyarromán kapcsolatok esküdt ellenfelei vagyunk! Épp ellenkezőleg! Adott volna a lehetőség. Lehet, hogy csak né hány hetet vagy néhány hónapot legfeljebb kellett volna várni ahhoz, hogy megszülethessék egy teljes ellenzéki egység, ami pedig igazán sikere… – már úgy ellenzéki egység, hogy a kormánypártokkal együtt való egység, tehát nemzeti egység vagy parlamenti egy ség megszülethetett volna, és ezen a néhány hónapon nem úszott volna el a két fél, mármint a román és a magyar fél kölcsönös építkezése. És ha ez megszületik, az igazi sikere lett volna, bel- és külpolitikai sikere a magyar diplomáciának. Nem nehéz nekünk tartózkodni, nemmel szavazni, nem nehéz nekünk tartózkodni, és csak most nehéz nekünk igent szavazni erre a kérdésre. Nem nehéz nekünk nemmel szavazni, mert az alapszerződés szövege egy jottányit sem változott, és az alapszerződésről szavazunk, nem pedig a románmagyar kapcsolatokról. (10.40) Nem a román kormányprogramot támogatjuk vagy vetjük el, de jobb lenne a román kormányprogram teljes ismeretében és annak megvalósítását várva döntenünk. Ez a román kormányprogram tartalmaz az általam ismert részleteib en pozitív elemeket, és tartalmaz kétségeket. Kétségeket, mert a kisebbségi részt nagyon vékonyan fejti ki. Olyan általánosságokat mond, ami elvárható egy bármilyen összetételű román kormánytól. Ugyanakkor jelen voltam azon a kongresszuson, amelyen Diagone scu urat megválasztották a győztes kormánypárt elnökének, és érzékeltem a kongresszus hangulatát, rendkívüli mértékben elkötelezett a decentralizációnak nevezett folyamat végrehajtására. Ez a decentralizáció pedig nem kisebb dolog, mint az önkormányzatiság , a helyi döntési mechanizmusok megerősítése és a központi kormányzati kézi vezérlés leépítése. Ez a decentralizáció a magyarlakta települések számára az emberi jogok olyan kiterjesztését jelentheti, amelyet európai gondolkodású emberként és magyar állampo lgárként egyaránt csak üdvözölhetjük. Amennyiben a román kormány ezen a vonalon továbbmegy, megvalósítja ezeket a lépéseket, valóban egészen új fejezet kezdődik a romániai állampolgárságú magyarság és a romániai