Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 18 (202. szám) - A kormány kétévi munkájáról szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
403 És ha m ár tisztelt Torgyán József képviselőtársam dilettantizmust emlegetett, akkor hadd utaljak arra, hogy önök, mikor a kormányban benne voltak, az önök közreműködésével verték szét a mezőgazdaságot, amely ma sem tudja még megközelíteni az 1990ben mutatott tel jesítményét, a mi kétéves munkánk dacára sem. (Moraj az ellenzék padsoraiban.) És igaz, hogy önök a kormányban csak rövid ideig voltak, még elgondolni is szörnyű, hogy mi lett volna, ha a teljes négy év alatt benne maradnak abban. (Derültség és taps a korm ánypártok padsoraiban. István József közbeszól: Ez nem demagógia? Győriványi Sándor közbeszól: Ez volt a két év tapasztalata. Ez volt a két év kormányzásának eredménye. A te szöveged.) Mindezeknek következménye volt, hölgyeim és uraim. Az volt a következm énye, hogy a rossz gyakorlat folytatódott. 1990 és 1994 között az akkori vezető politikusok a jövőt elzálogosították. Ezzel az örökséggel a Hornkormány nézett szembe 1994ben. Kedves kisgazda képviselőtársaim, gondolom, meglesz a lehetőségük a vitában has znos érveiket kifejteni, amennyiben lesznek ilyenek. A Hornkormány magasra tette a mércét. (Derültség a Kisgazdapárt padsoraiban.) Egész eddigi tevékenységét arra irányította, hogy az önök által elzálogosított jövőt a zálogházból kiváltsa. Ennek érdekébe n először is megállítottuk az eladósodási folyamatot. A fizetési mérlegben 1990 és 1994 között folyamatosan nőtt a hiány, mert egyre többet importáltunk, és egyre kevesebbet exportáltunk. A Hornkormány megfékezte az import többletbeáramlását, és tevékenys ége alatt az export dinamikusan nőtt. Ennek következtében - bárhogy is tagadják önök ezt az egyszerű tényt, el lehet olvasni a számokat - a fizetési mérleg radikálisan javult, mintegy 1,5 milliárd dollárral. Másodszor, megállítottuk az eladósodási folyamat ot az államháztartás mérlegében. Még 1990 és 1994 között az államháztartás hiánya folyamatosan nőtt, 1995ben ezt sikerült a GDP 4 százalékára leszorítani az 1994es 6,2 százalékról. Harmadszor, sikerült az eladósodást megállítani az ország nettó adósságál lományában is, ez talán a legfontosabb. 1995ben a pozitív folyamatok eredményeként 2,1 milliárd dollárral javult, csökkent az ország nettó adósságállománya. Másodszor: kedves képviselőtársaim. Az elmúlt két évben sikerült a gazdaság versenyképességét javí tani. Először is a beruházások támogatásával. Egyik legelső intézkedése volt az új Országgyűlésnek, hogy a társasági adó módosításával kedvezményezte a beruházási folyamatokat, ennek radikális, 18 százalékra való csökkentésével biztosította, hogy legyen el egendő forrás a vállalkozóknál arra, hogy beruházási folyamataikat elindítsák. A második, a privatizáció. Ennek legfontosabb követelménye és mércéje ugyanis az, hogy létrejöjjöne a régi helyett egy új tulajdonosi szerkezet Magyarországon. Nos, ennek érzé keltetése érzékeltetéseképpen bevételi oldalról egyetlenegy számot szeretnék az önök emlékezetébe idézni, ez pedig az, hogy az összes eddigi privatizációs bevétel több mint 60 százaléka esett a Hornkormány első két évére. (10.40) Végezetül, de nem utolsós orban, a termelékenység is mintegy 10 százalékkal, ugrásszerűen javult. Természetesen ezeknek a folyamatoknak ára volt. A termelékenységért fizetett ár a lakosság reálkeresetének csökkenése volt. Ezt az árat mindannyian sajnáljuk. Ennek mi sem örülünk. Tis ztelt Képviselőtársaim! Egyről azonban nem szabad megfeledkezni: ez az áldozat - sajnos - elkerülhetetlen volt. Harmadszor: kedves képviselőtársaim, az államháztartási reform beindításával komoly előrelépést tettünk annak érdeké ben, hogy ezt a jövőt a zálogból kiváltsuk. Az államháztartási reform legfontosabb mércéje az, hogy olcsó állam jöne létre, vagy éppen ellenkezőleg, az állam drágán működik. 1994ben például Csehországban az állami kiadások aránya a bruttó hazai termékhez képest nem haladta meg az 50 százalékot sem. Akkor ez a szám Magyarországon 60 százalék volt,