Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 10 (236. szám) - A Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló, Temesvárott 1996. szeptember 16-án aláírt szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - PALLAG LÁSZLÓ (FKGP):
4018 tankönyveket, amik nem voltak tananyagban, bezúzták az iskolákban. A nyelvtörvény irányultsága, a közigazgatási határok megváltoztatása, ezzel az etnikai összetételt változtatták meg. Mi volt a mi lépésünk ebben a kérdésben, vagy mi volt a mi kiállásunk ebben a kérdésben? A magyar anyanyelvűek kiiktatása a közéletből, a közigazgatásból. Vagy beléptek a szlovák pártba, kormányzó pártba, vagy el kellett hogy hagyják a munkahelyüket. A magyar színházak, a múzeumok helyzete. Erőszakos asszimilációt tapasztaltunk, és látunk most is. Cél a beolvasztása az ott élő magyaroknak. Az 1100 éves megemlékezés, amit ugyan megengedtek, de elrendelték az emlékmű lebontását. Ezek ellen tiltakozunk. És ami el kerülte a figyelmünket, és nemigen esett szó arról, hogy a hadgyakorlat, amit a magyar határ közelében tartottak Szlovákiában, aminek forgatókönyvében az volt, hogy diverzánsok Magyarországról érkeznek, és a magyarlakta területen ez ellen fel kell lépni. E z nem volt más, mint provokáció. A románmagyar alapszerződéssel kapcsolatban. A Külügyminisztérium tájékoztatása szerint a megegyezés akadálya az 1201. ajánlás beillesztése volt az alapszerződésbe. Az álláspontok ennél megmerevedtek, és innen időhúzás vol t a jellemző a tárgyalási folyamatokban. Félt a román fél, mint ördög a tömjéntől, a kollektív jogok kérdésétől, az etnikai alapon a területi autonómiától. Jogi normaként nem hajlandók beépíteni rendszerükbe azt az ajánlást, mely elfogadása felgyorsítaná a jószomszédi viszony kialakulását. Külügyminiszter úr tájékoztatásában hangzott el, és ezen magam is csodálkoztam, mert korábban a szlovákmagyar alapszerződésben kizáró hivatkozás volt az 1201es ajánlása és annak a be nem illesztése. Következő hangzott e l a külügyminiszter úrtól: "A Nyugat is hajlott arra, hogy hagyjuk az ördögbe az 1201es ajánlást. Egyébként sem kötelező érvényű ez a dokumentum." Akkor a másik: "Sokkal okosabb, ha ettől elállunk." (10.00) Ez a pálforduló elfogadhatatlan volt a számunkra , és ezért most is tiltakozunk. Ezután jött az internacionalista, komszomolista szikra: a lábjegyzet a lehető legjobb megoldás. Annak a nemzetközi szintű és értékű ajánlásnak a leértékelése ez, ami iránymutatóként, javaslatként könnyűvé tehetné és felgyors íthatná a jószomszédi viszony kialakulását. A legnagyobb számú kisebbség – 2,5, közel 3 millióra tehető Erdélyben – a választásoknál 7 százalékos eredményt hozott. Általában 2 millió választópolgárról beszélünk, 2 millió magyar származású, magyar anyanyelv űről beszélünk Erdélyben, de sokkal több az ott élő magyarok száma, mivel a boldogulásuk érdekében többen román anyanyelvűnek vallották magukat. Ragaszkodnunk kellett volna az 1201t megillető elhelyezéshez az alapszerződésben. A magyarmagyar csúcs vajon miért jött létre? A közös álláspont aláírása, majd visszatáncolás az aláírás után a kormány részéről, vajon ez a kiállás a legnagyobb számú kisebbségért? A kormány kijelentette: nem dönt az érdekeltek feje fölött. A külügyi bizottság ülésén megkérdezte lát ványosan az RMDSZ képviselőjét külügyminiszter úr: mi a véleménye az alapszerződéssel kapcsolatban? Véleményük az volt összesítve: várjuk meg a választás eredményét. Tapasztalataim szerint más eredmény várható. Átnyúltak az erdélyi magyarság feje felett az zal, hogy aláírták az alapszerződést, mégpedig illetéktelen volt román részről a választási eredmény szerint az aláíró. Működésbe lépett az internacionalista, komszomolista kapcsolatrendszer: helyes, elvtársak, titeket támogatunk. És így történt az, hogy a választás előtt aláírásra került az alapszerződés. Éket akartak verni az RMDSZbe, hátha ki lehet szakítani egy olyan csoportot, akik majd igazolják lépéseiket az alapszerződéssel kapcsolatosan. Kérdések sora vetődött fel a romániai magyarokban, mégpedig az autonómiáról, az egyházi ingatlanok sorsáról, a magyar konzulátusok visszaállításáról, az egyházak összetartó szerepéről, a nyelvhasználatról. Aggodalomra adó okok is számosak az erdélyi magyarokat illetően. A romániai
