Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ):
3937 meg fogalmazást, amely ezt lehetővé teszi, hogy belekerüljön. Hiszen mindannyian nagyjából egyetértünk abban, hogy mit gondolunk. Ez a vita, ez az elég hosszúra nyúlt vita kifejezte, hogy lényegében, szándékban mindenki, aki hozzászólt, ugyanazt szeretné. Megf ogalmazásban vannak köztünk eltérő nézetek. Fontosnak tartom azonban ezt az eltérő nézetet. Éppen azért, mert egyik ilyen deklaratív kifejezésben való visszalépés félő, hogy az egész alkotmányra rávetítené az árnyát, és olyanokat is látná nak bele, amely egyáltalán nincs benne. Hiszen ez – reményeim szerint – egy jó alkotmány lesz. Éppen ezért nem szabadna egy ilyen kulcsfontosságú területen visszalépni egy ilyen kifejezésben. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. tisz telt Országgyűlés! Rendes felszólalásra megadom a szót Iványi Tamás képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A tárgyalt törvény Második rész I. fejezet 6. pontjához adtunk be egy mód osító indítványt, egy mondattal javasoljuk kiegészíteni ebben a gy) pontban megfogalmazottakat. Miszerint az alkotmánynak rögzítenie szükséges az egyházak egyenjogúságnak elvét. Az egyházak egyenjogúságának elve egy olyan evidencia, amellyel kapcsolatban a kár fel is merülhetne a kérdés, hogy miért érdemes egyáltalán szót vesztegetni rá. Valószínű, ha egy általános műveltségű és átlagos érdeklődésű magyar állampolgárt megkérdeznénk, hogy mit gondol, benne vane az egyházak egyenjogúságának elve a magyar alko tmányban, akkor valószínű, gondolkodás nélkül azt mondaná, hogy minden bizonnyal benne van. Ez azonban mégsincs így. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem egy új elvről van szó. Hiszen az egyházak egyenjogúságának elve szerepel a magyar jogrendben, és szeretnék néhány szóban arról beszélni, hogy polgári hagyományainkban mélyen benne gyökerezik az az elv. Tehát nem egy új elvnek a beemeléséről, hanem ennek a nagyon fontos elvnek a megfelelő rangra emeléséről van csak szó. Hogy hogyan változott ez a fontos jogelv a magyar polgári gondolkodásban, erről szeretnék egy rövid visszatekintést tenni. Csábító lenne a gondolat, hogy akár a XVI. század második feléig a tordai országgyűléseken megszületett deklarációkig menjünk vissza akár, de szeretnék ennél rövidebb távlato t átfogni. Mindössze az elmúlt másfél száz évre visszatekinteni. Nevezetesen 1848ig visszamenni. Tudjuk jól, hogy 1848ban a márciusi 12 pont között negyedikként szerepelt ez a fontos elv. Oly módon, hogy törvény előtti egyenlőséget kért polgári és vallás i tekintetben. Nagyon fontos momentum ez, hiszen tekinthetjük a márciusi 12 pontot nyilván akár a polgári átalakulás programjának. (15.50) Meg kell itt említeni az 1848. évi XX. törvénycikket is, amely egy fontos lépés volt szintén ebben a történelmi foly amatban, amely a vallás dolgában kimondta, hogy az unitárius vallás, illetve felekezet bevett vallásnak nyilváníttatik; másrészt kimondta, hogy minden törvényesen bevett vallásfelekezetre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapítta tik meg. Bár az 1848. évi XX. törvénycikk nem semmisíttetett meg később formailag, de természetes, hogy a szabadságharc leverése után nem alkalmazták, és nem tekintették a gyakorlatban érdemben mértékadónak, ezért lényeges a következő ilyen fontos állomás az 1868. évi LIII. törvénycikk, amely újra kimondja tulajdonképpen az 1848. évi XX. törvénycikkben foglaltakat, egyenlő jogokat biztosítván a törvényesen bevett keresztény vallásfelekezeteknek. Következő ilyen fontos állomás az 1895. évi XLII. törvény, ame ly az izraelita vallást a többi vallással egyen ragúvá nyilvánította. Tudjuk jól, hogy ezután olyan évtizedek következtek, amelyeket összefoglalóan Horthyrendszernek szoktunk nevezni, ahol komoly visszalépés történt ebben a folyamatban.
