Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
3925 A harmadik pedig a tankötelezettség a nyári döntésünk eredményeként a gyermekkor határáig, 18. életévig tolódott ki, és ezért fogalmazódik az én szövegem úgy, hogy a közoktatás ingyenessége (Az elnök pohara kocogtatásával jelzi a kétperces ho zzászólási idő lejártát.), és nem pedig úgy, ahogy az egyezményszöveg. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Bauer képviselő úr kétpercesre kért lehetőséget? (Igen.) Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, kétperces felszólalásra. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Nagyon örültem Hegyi Gyula kétpercesének, mert világossá tette, hogy itt a vita tulajdonképpen kétféle alkotmányozási filozófia között van. Az egyik, amelyik azt mondja, hogy azt rögzítsük, amit évtizedek múlva el akarunk érni, tehát egy deklaratív felfogás; a másik felfogás pedig, amit a bizottság képvisel: azt rögzítsük, amit ma tudunk vállalni. És ma azt tudjuk vállalni, hogy tandíjat nem szednek az iskolában. Azt nem tudjuk vállalni, hogy az i skola magához a tanuláshoz szükséges kellékeket is ingyen adja és egyebeket. Tehát őszintén szólva, ha azt gondolja Csizmár Gábor, hogy csak a jelenlegi állapotot akarja rögzíteni az alkotmányban, akkor nem értem, hogy miről van a vita, mert ma is csak arr ól van szó, hogy tandíjmentes. És ma sincs szó többről. Ingyenességen, amióta élünk, azt értjük, hogy tandíjmentes. Ha ennél többet akar, ha azt az állapotot akarja, amit a világ nagyon kevés gazdag országában elértek, hogy ingyen adják a tankönyvet, meg i ngyen adnak egyéb szolgáltatásokat, ha azt akarja, azt nem írhatjuk bele, mert nem tudjuk vállalni a belátható időben. Úgyhogy ezért azt gondolom, hogy maradjunk amellett a szöveg mellett, amit az alkotmányelőkészítő bizottság elfogadott, hiszen azt mondt uk az irányelveknek az elején, hogy kerülje az alkotmány a deklaratív, ígérő jellegű kijelentéseket, és tartalmazza azt, ami valóban számon kérhető és vállalható. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a sz ót Salamon László független képviselőnek. DR. SALAMON LÁSZLÓ (független) : Bocsánat, elnök asszony. A szokásos bírósági asszociáció ugrott be. Ha nincs több kétperces, akkor egy ... Van? (Igen.) Akkor élek a kétperces lehetőséggel. Mé gpedig a 10. ponthoz szeretnék én is hozzászólni. Az életkorral kapcsolatos Csizmár Gáborindítványt illetően, megerősítve a korábbi hozzászólásokat, és itt látom, hogy Csizmár képviselő úr bizonyos nyitottságot is mutat, mert azt mondja, hogy meghajlik a Trombitás Zoltán által mondottak érvei előtt, de hát hozzá kell tennem, hogy teljes legyen a kör, hogy például a polgári törvénykönyv nem tud eltekinteni attól, hogy az emberek számára biztosítandó jogok gyakorlási lehetőségét illetően cselekvőképtelen, ko rlátozottan cselekvőképes, illetve teljesen cselekvőképes emberek közül tekintsen el. Egy tízéves gyerek számára bizonyára, ha őt megkérdezzük, hátrányos megkülönböztetésnek fogja érezni, hogy – mondjuk – nem járhat el úgy üzletkötések terén, mint esetleg néhány évvel idősebb testvérei. Úgyhogy be kell látnunk viszont, hogy elkerülhetetlen ez a szabályozás, mert egyszerűen ez az életszerű. Megjegyzem, hogy valószínűleg hogyha magában a természetében nézzük a dolgokat és a valóságos realitásában, akkor valós zínűleg az ilyen megkülönböztetés a valóságban fogalmilag nem hátrányos. De ezzel összefüggésben hadd szembesítsem a képviselőt a 18. számú javaslatának a második gondolatával, ahol azt szíveskedik javasolni: "Az alkotmány mondja ki, hogy a gyermekek jogeg yenlősége csak természetszerű korlátozás alapján és csak törvény által korlátozható." Ezzel a
