Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
3917 meglehetősen nehéz, és azt hiszem, minden erőnek össze kell fognia ahhoz, hogy ezeket a részben természetes, részben természetellenes egyenlőtlenségeket valamelyest kezelni tudja, mert jogos minden olyan felvetés, amely egyik vagy másik tudományt erület vagy tudományág, vagy kutatási műhely nevében szólal meg és követeli a helyét a nap alatt. És végül eljutunk a negyedik és talán legsúlyosabb dilemmához, ami itt is megint megfogalmazódott ma. Sokan hangoztatták, hogy jogos talán a politika, a közvé lemény és a társadalom elvárása a tekintetben, hogy a tudományos élet szereplői és maga a Magyar Tudományos Akadémia nyújtson segítséget ahhoz, hogy a modernizáció, a társadalmigazdasági átalakulás folyamatában a fejlődés irányait ki tudjuk alakítani, meg tudjuk határozni. Jogos talán ez az elvárás, még akkor is, hogyha ezt csak segítségként várja el a politikai közélet a tudománytól. (14.20) Visszafordítható azonban a kérdés: mi magunk megteszünke mindent azért – és most a politikára és a közvéleményre é s az egész társadalomra gondolok – , hogy ezt a szerepét és ezt az elvárást teljesíteni tudja a magyar tudományos élet? Kellően erőse az a felismerés ma bennünk, hogy vannak történelmi pontok, történelmi szituációk, amikor a humán erőforrások fejlesztésére talán nagyobb forrásokat kellene biztosítanunk, mint amennyit indokolttá tehet a gazdaság teljesítőképessége? Mert jogos a kérdés: megvannake a feltételek, hogy a fejlődés irányaiban együtt tudjunk működni a tudományos élet szereplőivel? De jogos az a ké rdés is, hogy az oktatás területén adunke annyi támogatást, hogy joggal várhassuk el annak az új generációnak a kiképzését, akik a majdani új, modernizált társadalmi, gazdasági és kulturális struktúrákat működtetni fogják. Ezek valóságos dilemmák. És azt hiszem, valóságos kérdések, és lehet, hogy ma még nem tudunk egyértelműen válaszolni erre az utóbbi kérdéscsokorra. Köszönöm még egyszer a kritikai és támogató észrevételeket egyaránt. Azt hiszem, jobb lesz majd az a határozati javaslat tervezet, amit a pa rlament el fog fogadni. De befejezésül egykét megjegyzést engedjen meg a tisztelt Ház, Torgyán József felszólalásához kapcsolódva, aki kissé vihart kavart itt a délelőtti ülés folyamán. Azt gondolom, Torgyán József figyelmét talán elkerülte az, hogy megsz ületett egy akadémiai törvény, amely lehetetlenné teszi, hogy bárki kézi vezérléssel irányítsa a jövőben a tudományos életet és magát az Akadémiát. Ezt mindenképpen meg kellett jegyeznem, mert ebben a tárgykörben igazán nem helyénvaló az, ami Torgyán Józse f felszólalásaiban gyakran megjelenik: hogy összekeverednek bizonyos fogalmak, három fogalom például, a beszámolás, az elszámolás vagy a leszámolás, amely sajnos egyfajta hangsúllyal az ő megnyilatkozásában is megjelent. A második megjegyzésem az, hogy ism ét mintha kommunikációs zavar áldozata lett volna a Független Kisgazdapárt. Mert az oktatási bizottság folyamatos előkészítő munkálatai során meglett volna a Kisgazdapárt lehetősége, hogy képviselői útján kifejtse kritikai, elmarasztaló véleményét. Mindez azonban nem történt meg. Így rendkívül nehéz akár az Akadémia vezetését, akár az oktatási bizottságot kérdőre vonni a parlamenti demokrácia jegyében és nevében. Ezekkel a megjegyzésekkel mindenképpen tartoztam ennek a felszólalásnak, mert úgy érzem, hogy n em volt illendő ahhoz a vitához, amely itt, ebben a parlamentben valóban ma délelőtt és kora délután megfogalmazódott, és amely, úgy érzem, valóban az egyik legszínvonalasabb vitanapját produkálta az újabb keletű magyar parlamenti demokráciának. Köszönöm s zépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Jánosi Györgynek, az oktatási bizottság elnökének felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát az ülésnap végével lezárom.
