Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
3907 Az egyik nagyon fontos eredmény, hogy megteremtődtek – remélhetőleg stabilan – a Magyar Tudományos Akadémiának, a magyar felsőoktatásna k és szélesebben a magyar tudomány működésének a jogi feltételei. Magas szintű jogszabályokban megteremtődtek ezek a feltételek, még akkor is, hogyha jó néhánnyal kapcsolatban különböző szakmai és egyéb kritikák felvethetők, de végre megteremtődtek a jogi keretei és a jogi feltételei a magyar tudomány működésének. Kiszámíthatóbbakká váltak ennek következében a magyar tudománynak és a felsőoktatáson belül is a tudományos életnek a működése. Rendkívül fontos volt a köztestületté válásuk, az akadémia autonómiá jának, a felsőoktatás autonómiájának a megteremtése, az irányítási problémáknak a megoldása. Oldódóban van – és ezt is eredményeként szeretném említeni – , főleg bizonyos tudományterületeken az akadémiai kutatóhálózat és az egyetemek közötti áldatlan harc, sőt állóháború, amikor néhány területen ez odáig fajult – történettudományban, pszichológiában, közgazdaságtudományban, elsősorban a társadalomtudományokban – , hogy akadémiai intézetben dolgozók nem tehették be a lábukat az egyetemekre vagy csak bizonyos típusú egyetemekre tehették be a lábukat. Ennek volt pozitív hatása is, mert ennek következtében például vidéki egyetemeken tanítottak olyan nagy hírű és nagy hatású, iskolateremtő képességű, egyéniségek, akik kutatóintézetekben voltak főállásban, és ezért megnőtt a vidéki egyetemeken az oktatásnak a színvonala. Sajnos azonban bizonyos területeken ez az állóháború évtizedeken keresztül fennmaradt. Úgy látom, hogy oldottabbá vált ez, lényegesen oldódott, lényegesen szabadabbá vált a két terület, az akadémiai kutatóhálózat és a felsőoktatási intézmények között, nemcsak az ismereteknek, és a tudásnak, hanem a személyeknek is az áramlása és a személyeknek a kölcsönös kapcsolata. Sőt szervezeti keretei is megteremtődtek ennek a kapcsolatnak. Hála istennek, megszű nt a tudomány ideológiai alapú politikai irányítása, a tudományos eredmények nyilvánosságra hozatalának a cenzurális kötöttsége vagy cenzúrázása. Ez hihetetlenül fontos. Ma már nem a politikai cenzúra, hanem a tudományos könyvkiadás és a folyóiratoknak a m egjelenése az, illetve meg nem jelenése az, amely sajátos módon – idézőjelben – "cenzúrálja", késlelteti, illetve lehetetleníti a tudományos eredményeknek a tudományos közvéleménybe való beépülését és nyilvánosságra kerülését. Lényegesen javult a külföldi ösztöndíjhoz jutás lehetősége. Ma már egyetemista korában megteheti a legtöbb, megfelelő idegen nyelvi tudással rendelkező egyetemista, hogy külföldön tanulmányokat folytasson részképzés keretében, és itt a tudományos területre vagy oktató pályára pályázók szinte mindegyike rendszeresen külföldre ki tud jutni a különböző ösztöndíjak révén. Még ha nem is mindig méltó körülmények között élhet, külföldön folytathat tanulmányokat. Sajnos nagyon nagy a külföldön maradás. A tartós külföldön maradásnak az aránya, amikor már nem a tudományos kutatás érdekében, hanem egyszerűen egzisztenciális okok miatt maradnak külföldön ösztöndíjakat elnyert kutatók, meghosszabbítva olykor egyszerűen csak egzisztenciális okok miatt a külföldi tartózkodásukat, ami hát természetesen megnehezíti azt, hogy visszahozzák a fejükben azt a tudást, azt a tapasztalatot, amit a külföldi útjukon, vagy tanulmányaik során megszereztek. Nagyon fontos előrelépésnek tartom azt, hogy a tudományos kutatások, az új tudományos eredményeknek az oktatott ismeretanyaggá való átalakulási folyamata felgyorsult. Magyarországon ez általában, átlagosan, évtizedeken keresztül négyöt év volt. Tehát mikor már megjelent már publikációban valamilyen új tudományos eredmény, amíg az oktatott ismeretanyaggá vált, átla gosan ez négy év volt. Már a '80as évek végére, a '90es évek elejére ez két évre lecsökkent. Megítélésem szerint ma már majdnem "uptodate" a tudományos ismeretté válásnak a lehetősége, új tudományos ismereteknek azonnal oktatott ismeretanyaggá való áta lakítása. Ez végső soron az, ami igazán összekapcsolja a tudományos kutatást, a felső- és a közoktatást. Ez megítélésem szerint – az előbb elmondott politikai cenzúra, ideológiai korlátozottság megszűnése következtében – az egyik legfontosabb, a tudományt fejlesztő és a tudomány fejlődését elősegítő tényező. Nem ez, ma már a
