Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - FEKETE GYÖRGY (KDNP):
3875 Lelkiismeretesen áttanulmányoztuk az írásos beszámolót, és annak tartalmára vázlatosan ugyan, de kellő tárgyilagosságga l kívánunk reagálni a következőkben. Első örömünk megszületésének tényében van, a kísérlet komolyságát tiszteljük tehát, a majd 50 éve hiányzó objektív helyzetelemzés szűkszavú bátorságát különösen, amely sok tekintetben előzi is a hivatalos politikát. Old alaiban különösen a nemzetközi tudománypolitikai tendenciák fejezete nyújt számunkra eligazító információkat, néhány igazi újdonságot is. Hasznos tudnivalókat rejtenek a közölt statisztikák, mátrixok és grafikonok – a rejtenek szót nem véletlenül mondom – , azért használom, mert legnagyobb részük csak 1994ig tartalmaz feldolgozásokat, holott a beszámolót előíró törvény kétévenkénti kötelezettséget irányoz elő, s éppen az utolsó két év adataival nyújthatna a beszámoló az időszak megítéléséhez magának a Képvi selőháznak és a képviselőknek egyenként is használható eligazításokat. Mi ugyan ismerjük elég jól a két évnek a nagy visszaesést bizonyító számait, különösen az említett K+F esetében. Ám éppen a tudományos objektivitás okán hiányoljuk, hogy ez nem íródott le. A sorokban és a sorok mögött is érezzük azt a hatalmas küzdelmet, amelyet az átalakulás nehéz évtizedében a tudomány is megél, a pénztelenség, az aránytalan szervezeti struktúra, az egyetemekkel való rendezetlen viszony, az agyelszívás, a nagyszabású á llami és vállalati kutatási megrendelések hiánya és az elmúlt évek személyi kontraszelekcióinak tekintetében is, mert hiszen ilyen is van. Tiszteletre méltónak ítéljük a szándékot a szellemi és szervezeti természetű adósságok törlesztésének megkezdésére. E lfogadjuk a Magyar Tudományos Akadémiáról írt beszámolórészeket is azzal az előlegezett bizalommal, hogy két év múlva már konkrétabban is lesz mihez viszonyítani a még hézagosan is aligalig jelzett terveket és koncepciókat, illetve azok megvalósulásának m értékeit és határidőit. Az anyag ugyanis rendkívül szűkszavú a szándékokat illetően. Az óvatosságot természetesen értjük, osztjuk, a helyzet labilitása okán lehet, hogy ez így tudományos, de így eléggé megfoghatatlan, és később nehezen lehet bármit is hozz á viszonyítani. Persze tudjuk, és a történelemben meg is találjuk a magyarázatot, hogy meglehetősen messze vagyunk még azoktól az időktől, amikor a magyar tudomány például a nemzeti jövőkép tartalmi és stratégiai változataira választható ajánlatokkal szolg álhat. Azt is becsülettel be kell vallanunk – nekünk politikusoknak – , hogy a politika készenléti állapota is ugyancsak kezdetleges, saját ilyen irányú fogadókészségének és választóképességének kimunkálásában még nagyon messze van az ideálistól. Mégis szív esen olvastunk volna olyan prognózisokat, amelyek a törvényalkotói munkát segítenék, néhány fontosabb nemzetközi összehasonlítást például a fiatalok beépülési lehetőségeiről a magyar tudományos struktúrába, a szervezeti és működésbeli analógiák dolgában, a tudományos könyvkiadás és általában a felhasználható, társadalom irányába ható tudományos közlések területéről. Kíváncsiságból olvastuk a tudomány kiemelt teljesítményeiről írt hosszú fejezetet, és azt vártuk tőle, hogy eloszlatja tájékozatlanságunkat és rendbe rakja hézagos ismereteinket. Helyette jórészt lexikoncímszavakat kaptunk, intézményi címlistákat, munkaközi leírásokat szervezetekről, adatokat a működésről. Érzésünk szerint a szerencsére még felsorolásaiban is reménytelen témabőség és a szerkesztő k elmaradt érték szerinti sorolása éppen a nagy teljesítmények fontosságát és nagyságrendjét szűkítette sajnálatosan le. A sűrítés sematizmusa azonban mégis kisebb bajnak tekinthető, mint esetleg a semmi felnövelése. Csak kár érte. Kerestük az utalásokat a rra, miként tud kényes helyzetében a tudomány helyesen viselkedni a politikai kormánymegrendelések, a lelkiismereti vagyis társadalmi megrendelések, valamint a pragmatikus, üzleti kívánságok ma még nem arányos hármasában. Ismét Széchenyit hívnám segítségül egy 1843as cikkében írtak által, most ezt idézve: "A politika fő feladata lehető
