Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GLATZ FERENC, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a napirendi pont előadója:
3862 világrendszerben. De ugyanígy a konszolidáció részeként meg kell tudni fogalmazni nemzeti érdekeinket egy viszonylag kicsiny, 15 millió lélekszámra korlátozott anyanyelvi kultúra érdekei t. Fel kell tennünk a kérdést: vajon kinek az integrált Európáját kívánjuk felépíteni? A nagy nyelvi kultúrát? Az angolszász, a német, a francia, a spanyol kultúrák Európáját? S mi lesz a sorsa a kis anyanyelvi kultúráknak? És most az informatika korában, amely informatika gyökeresen átalakítja az emberi kapcsolat- és ismeretközlési rendszereket, fel kell tenni a kérdést: mi legyen a kis nyelvi kultúrák viszonya a nagy lingua francákhoz, a nagy közvetítő nyelvekhez? Valóban reális az az álom, amely szerint 23 évtized múlva minden vidéki gimnáziumban angolul fognak érettségizni? Aligha. Ezért is erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a magyar anyanyelvet korszerűsítsük, és állami feladatként kezeljük az idegennyelvoktatást és így tovább és így tovább. Ha ezt ne m tesszük meg, akkor a magyar állampolgárok gyermekei egyénileg eleve hátrányba fognak kerülni a világpiaci versenyben a nagy nemzetek szállásterületéről származó gyerekek mögött. Kivéve természetesen a felső középosztály gyermekeit. Az anyanyelvi kultúra magas szintre emelése és a különböző tudományágazatokban magas szinten való művelése a társadalmi liberalizmus kérdése is. A klasszikus liberalizmus a kultúrában nem a tőke liberalizmusa, hanem az esélyegyenlőség doktriner megkövetelését jelenti. Amennyibe n a magyar anyanyelvűség a következő évtizedekben csak egy szubkultúra hordozója lesz, akkor a magyarországi állampolgárok gyermekei nem lesznek versenyképesek felnőtt korukban egy általunk óhajtott világra nyitott magyar államban. Tisztelt Hölgyeim és Ura im! A rendszerváltás első szakaszának szinte szükségszerű velejárója volt a szocialista országok társadalmaiban mind a politikai elitben, mind a tudományoskulturális elitben, hogy a taktikai, a rövid távú gondolkodás volt és maradt a mértékadó. A konszoli dáció most a politikai elittől a távlati és a stratégiai gondolkodásra való képességet kívánja meg. Integráció, agrárprogram, ipar- és infrastruktúrafejlesztés, a piacgazdaságba való átmenet szociális és kulturális kihatásai, a magyar kultúra megmaradásán ak kérdései mindmind hosszú távú gondolkodást kíván. Mint ahogy közbiztonságunk katasztrofális állapota sem csak a rendőrség, illetve a rendfenntartás kérdése, hanem az igazságszolgáltatás, a közerkölcsök, az egész államrendszer alapelveinek egyik kérdése . De ki fogalmazza meg ezen hosszú távú kérdéseket? És ki legyen az, aki e kérdésekre adható alternatív válaszokat kidolgozza? Úgy gondolom, ezen stratégiai jellegű feladatokban az elitértelmiség részvétele nélkülözhetetlen. Az elitértelmiség a szovjet ren dszerben alapjában jól vizsgázott. Működtette a társadalmat, annak kulturális, technikai infrastruktúráját, és egyik előkészítője volt a politikai rendszerváltásnak. '8990ben nagy számban vettek részt nálunk és a szomszédos országokban is a kormányzati a dminisztrációban, illetve a pártpolitikai életben. Segítették a rendszerváltást. Azután az értelmiség azt mondta, hogy nem kenyere a napi pártpolitikai harc, amely pártpolitikai harc különben – nagyon jól tudjuk – szükségszerű, hiszen ez működteti a közöss éget. Az elitértelmiség valóban akkor cselekszik helyesen, ha a közösséget hosszú távon érintő stratégiai kérdésekkel foglalkozik. Nem vesz részt a számára immáron idegen pártpolitikában, de részt vesz a minden polgár számára fontos közéletben. A Magyar Tu dományos Akadémia elnöke ezért javasolta a kormánynak, hogy a stratégiai kérdésekben az alternatív válaszok előkészítése ne a végrehajtó hatalom keretében történjék, hanem autonóm tudományos testület által, az Akadémia által koordinálva. (9.30) Ezért kértü k a kormányt, hogy terjessze az Országgyűlés elé a tudós közösségnek ezt az ajánlkozását. Köszönetet mondhatok a kormánynak, hogy egyetértett szándékunkkal, hogy a stratégiai kérdések tárgyalását távolítsuk el a végrehajtó hatalomtól. És csak köszönetet mo ndhatok – tapasztalataim alapján – az ellenzéki pártoknak, amelyek szintén pontosan értették, hogy a hosszú
