Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GLATZ FERENC, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a napirendi pont előadója:
3860 az ő individuuma iránt legyen toleráns, de kölcsönös igazodás ez. A polgár becsüli a másik egyéniségét, értékeli annak műveltségét, iparkodását, így a polgár individualista, de nem önző. Nem önző, aki csak a maga értékrendjét kívánja mindenár on elfogadtatni. És mindenekelőtt a polgár európai értelemben művelt, és nem faragatlan, nem bunkó. Sem vagyonosan, sem szegényen. Ahogy a modernizáció sem elsősorban és nem kizárólag a technikaiműszaki fejlődést jelenti, hanem a modern technikai infrastr uktúrához felnőtt társadalom jelenlétét és a társadalom egészének szellemi versenyképességét a világra nyitott gazdaságban, kultúrában. Az ehhez szükséges tudás intézményes letéteményese a tudomány. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az önök előtt fekvő beszámoló alapvetően pozitív képet fest a magyar tudomány egészéről. Nem érdekképviseleti szándékok hajtanak, amikor azt mondom, a magyar tudomány jelenleg a leginkább exportképes terméke a magyar társadalomnak. Amihez rögvest hozzátehetem, a magyar tudomány egészé t sokkal kevésbé viselte meg az elmúlt hat esztendő, a rendszerváltás felgyorsult szakasza, mint a legtöbb volt szocialista ország tudományosságát megviselte. Intézményeink keretei alapjaiban megmaradtak. Ha a számokat, például az idézettségi mutatókat néz zük, azt is láthatjuk, hogy a volt szocialista országok közül Magyarország tudományosságának pozíciói romlottak a legkevésbé 1990 óta a tudományos világpiacon, de – és a beterjesztett jelentés azt hiszem egyértelműen mutatja – ez az előny csak relatív előn y szomszédainkkal szemben. Vannak deficitjeink is. Mégpedig óriásiak. Miközben az intézmények megtartására törekedtünk, nem koncentrálhattunk eléggé az új politikai gazdasági és nemzetközi környezet által sürgetett reformokra. Ezért is szükségesnek tartjuk egy átfogó, a magyar tudomány helyzetét és kilátásait elemző összegzés előkészítését, ahogy arról a két bizottsági határozati javaslat előterjesztése szól. A politikai rendszerváltás első szakasza befejeződött megítélésünk szerint, tisztelt hölgyeim és ur aim. E szakaszban a rendszerváltás visszafordíthatatlanná vált Magyarországon. E tekintetben 1990 óta szinte minden vezető politikai erő folyamatosságot képviselt és képvisel. Piacgazdaság az állami tulajdon monopóliumával szemben, a többpártrendszeri demo krácia a monolitikus egypártrendszerrel szemben, világra nyitottság a korábbi 45 év elzárkózásával szemben, az emberi szabadságjogok biztosítása a korábbi diktatúrás államszerkezettel szemben. Ezeket az alapelveket – énszerintem legalábbis úgy látszik – mi nden parlamenti erő elfogadja. A tudománynak is meg kell tanulnia mozogni ebben az új környezetben. Ezért is itt az ideje, hogy megvizsgáljuk az állam szerepvállalását a tudomány menedzselésében. Nem a tudomány irányításában, mert a tudomány szervezetét au tonómiák összefüggő rendszerének képzeljük el, amelyben egyetlen adminisztratív politikai erő sem jelenhet meg elvárásainak igazolása céljából. De ki kell alakítani az állam által támogatott tudományos műhelyek és tudományos intézmények rendszerére vonatko zó rendezési javaslatainkat, ahogy arról a határozati javaslat is szól; állást kell foglalni a finanszírozás elveinek és technikájának kérdésében. Világosan meg kell fogalmazni, hogy az állam milyen feladatokat vállaljon magára az alap, a feladat- és a pr ojektfinanszírozásokban. Állást kell foglalni abban a kérdésben is, vajon mit finanszíroz az állam és mennyiben tudja fenntartani a korábbi preferenciákat. Ezek a ma is élő preferenciák elsősorban a szovjet rendszerhez, vagy pedig a világ tudományos techni kai fejlődésének irányaihoz igazodtake? (9.20) Egyáltalán a GDPn belüli, oly sokszor e Házban is idézett, tudományra fordított összeg csökkenése minek köszönhető, és mennyire kívánja a törvényhozó, illetve a végrehajtó hatalom ennek a tendenciának a meg fordítását. Ha egyszer a korábbi, állami pénzen fenntartott intézményhálózat mögül eltűnt az állami tulajdonú ipar, illetve a gazdaság – mint ahogy eltűnt – , akkor mennyiben kell vagy mennyire szabad a költségvetésnek és az államháztartásnak vállalkoznia a rra, hogy ezen támogatások kiesését pótolja?
