Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 18 (202. szám) - A kormány kétévi munkájáról szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GYULA miniszterelnök:
386 régiónak tagja, részese, amelyik nagyon súlyos helyzetben van. Mindenütt az átalakulás kínjaival kínlódnak, küszködnek, s az is tény, hogy a politikaitársadalmi rendszerváltás viszonylag zökkenőmentesen ment végbe valamennyi országban, még ha nem is egyforma a demokráciát elért szint, ugyanakkor sokkal, de sokkal hosszabb időt v esz igénybe a gazdasági, szociális átalakulás. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni. De azt is a figyelmükbe ajánlom, hogy gyakorlatilag nincs olyan ország a világon, ezen belül Európában, ahol ne kellene szembenéznünk a válságokkal s az új kihívásokkal. Miként az is tény, hogy valamennyi ország, beleértve a középkeleteurópai térség államait, nagyon megkeményedett nemzetközi feltételrendszerrel kell hogy számoljon. 1994. július 15én, amikor megválasztották ezt a kormányt, mi megfogadtuk és be is tartot tuk, hogy mi nem foglalkozunk ideológiai töltetű kérdésekkel, nem foglalkozunk olyan ügyekkel, amelyek ilyen vagy olyan értelemben szűk pártpolitikai érdekeket vagy nézeteket fejeznek ki. Nyugodtan mondhatom, hogy hosszú évek óta ez az első olyan kormány, amelyik nem ideologizál és nem annak alapján dönt, mondjuk, a mezőgazdaság átalakításáról, mint az előző négy évben történt, vagy egy elfuserált kárpótlásról, és sok minden másról. Ez az első kormánya a Magyar Köztársaságnak, szélesebben a korábbi évekhez képest is az első olyan kormány, amely valóban szembenézett azzal, hogy egy ország nem élhet a teljesítménye felett. Tudniillik a túlköltekezéshez nincs külföldi politikai, gazdasági és pénzügyi partner. S Magyarország számára, mint kis, nyitott állam szám ára a korábbi politika folytatása, az előző négy év gyakorlatának a folytatása végzetes lett volna. Ezt azért is kívánom megjegyezni, s nem akartam külön foglalkozni a kormány örökségével, de szinte egyöntetű ellenzéki véleményként fogalmazódott meg az elm últ hetekben, hónapokban, hogy ez a kormány kedvező gazdasági folyamatokat örökölt, de csak részben tudott ezzel az örökséggel élni. A tények viszont azt mutatják, hogy mi az MDFkormánytól semmiféle stabilizációs programot, akciótervet, elgondolást nem ör ököltünk. Hozzá szeretném tenni: az MDFkormányzat egyetlen olyan nemzetközi pénzügyi, gazdasági megállapodást nem tartott be, amelyeket az előző időszakban kötött. Hadd emlékeztessem önöket a '91ben a Világbankkal tető alá hozott megállapodásra, amely ki mondta, hogy '93ig az energiaárakat költségarányos szintre kell emelni. Vagy hadd emlékeztessem önöket a '93 őszén a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodásra, amelynek az előző kormány egyetlen pontját sem teljesítette. És mindez, sajnos, azzal a kö vetkezménnyel járt, hogy alapvetően megrendült a nemzetközi partnerek, a nemzetközi pénzvilág bizalma Magyarország iránt. S nyugodtan mondhatom, hogy az ország sodródott az elmúlt négy év során a kezelhetetlen nagyságú belső és külső eladósodás útján. Ugya nakkor örököltük olyan hátrahagyott és nem kezelt válságok tömegét, mint például a bányászat, kohászat, könnyűipar, mezőgazdaság, és így tovább, párosulva mindez az örökség az üres kasszával, költségvetési kasszával, amely nagyon nagy kihívást jelentett a kormányunk számára. (9.10) Hozzáteszem rögtön, hogy az előző kormánynak is nagyon nagy kihívásokkal kellett szembenéznie, nehéz örökséget vett át. Ez is tény. De az is, hogy nem tudott azokkal az előnyökkel, lehetőségekkel élni, amelyekkel rendelkezett. Az a veszély merült fel 1994 nyaránőszén, hogy az ország jelene és jövője a tét, leszakadunk nem csupán a fejlett országoktól és végérvényesen, hanem még a környező államoktól is. Ott, ahol nem fogtak hozzá a nagyon kemény stabilizációs programhoz - és van erre példa több térségbeli államban , láthatjuk, hogy ez hova vezetett, mert nem csupán a gazdasági ellehetetlenülés közelébe sodródtak ezek az államok, hanem az életkörülmények is katasztrofálisan rosszabbodtak. Tisztelt Képviselőtársaim! Beigazolódott a z is, hogy minden nagy társadalmi fordulat Magyarországon mondhatni kaotikus állapotokkal jár. És ez nem párt- vagy kormánycentrikus dolog. Szétestek a korábbi ellenőrző rendszerek, nem érvényesültek azok a követelmények, amelyek egy működő állam létezéséh ez alapvetően fontosak. És sajnos azt is tapasztalhattuk - és ez többéves
