Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 3 (233. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
3811 szintű pénzügyi szakmai informáltság alapján, szakértők álláspontjával megalapozott leggondosabb és legalaposabb mérlegelés alapján osszunk el. Nem vagyunk elég gazdagok, hogy er ről lemondhassunk. Kérem, ne értsék félre az álláspontomat. Én nem az állampolgárok felelősségérzetét, helyes döntésre való készségét becsülöm alá. De azért azzal valahányan nap nap után, reggeltől estig szembesülünk, hogy ez az ország olyan helyzetben van , hogy óriási felelősség minden rendelkezésre álló pénzeszköz mikénti felhasználása. Mi, akik a költségvetés elfogadását vagy éppenséggel elutasításának a felelősségét viseljük, magunk is gyötrelmesen nehéz döntési helyzetben vagyunk. Pedig hónapokon át in formációk zuhataga zúdul ránk ezekben a kérdésekben és nemcsak itt a Házban, nemcsak a bizottságokban, hanem a tárcák képviselői között. És tudom, hogy a frakciókban is késhegyig menő viták után formálódik ki a döntés a költségvetés ügyeiben. (20.00) És tu dom, hogy a frakciókban is késhegyig menő viták után formálódik ki a döntés a költségvetés ügyeiben. Úgy gondolják, hogy az állampolgárok ebben a jól informált, döntésképes helyzetben vannak, azonos szinten, azonos informáltsággal, azonos döntési helyzetbe n, mint mi? Egyáltalán, a törvényben hiánytalanul szerepelneke azok a feladatok, azok a területek, amiknek a finanszírozása elégséges szinten még nincs a költségvetési törvény útján – megengedem – a legjobb akarat mellett megoldva. Vajon azok az alapítván yok, közalapítványok, egyesületek, amikről itt beszélünk, azoknak a valóságos működése teljes mértékben, garantáltan biztosítja ezeknek a pénzeszközöknek az abszolút célszerű, abszolút tökéletes felhasználását? Egyáltalán, egyes területekre többféle alapít vány, többféle egyesület is kedvezményezettként jelentkezik, hogyan valósul meg az a koordináció, hogy az egyes területek finanszírozása szempontjából a soksok féle alapítványhoz, egyesületekhez befolyt pénzek megfelelő helyre, kellő hatékonysággal, a leg jobb eredményességgel érkezzenek meg? Külön probléma, hogy mi lesz azzal az összeggel, amivel az emberek nem rendelkeznek. Mert benne vagyunk egy feltételezésben: hogy erről a 3,5 milliárd forintról mindenki rendelkezni fog, vagyis – fogalmazzam máshogy, é rthetőbben – hogy mindenki tesz valami nyilatkozatot a jövedelemadója egy százaléka tekintetében. És ha mégsem? Nem vagyok meggyőződve arról, hogy mindenki tesz ilyen nyilatkozatot. Számomra a törvényből nem derül ki, hogy mi lesz ezekkel a pénzekkel. Soka n vélik úgy, hogy lesznek, nem is kis számmal, akik nem fognak ezzel a rendelkezési joggal élni. És még egyszer, még ha feltennénk is, hogy az egyszeri állampolgár birtokában van a lehető legjobb döntés meghozatalához szükséges adatoknak, hogy visszautalja k az előbb általam elmondottakra, és a rászoruló területeket a javaslat netán a kedvezményezettek körét illetően is teljesen hiánytalanul is tartalmazza. A javaslat lényege éppen az, hogy az állampolgároknak az objektív pénzszükségtől függetlenül, az által uk preferált ügyeket joguk van szabadon támogatni, és juttatásukat kedvüknek és ízlésüknek megfelelően elhelyezni ott, ahol azt gondolják, hiszen ez a javaslat lényege. Pontosan ez az a szabadság, amiről itt többen beszéltek. Ezért nyilvánvaló, hogy erre a z egyszázalékos vagy 3,5 milliárdos összegre, vagy annak egy előre megbecsült vagy felmért részére egyetlenegy terület sem számíthat konkrétan. És ebből következik, hogy az állampolgárok helyes értékítéleti képessége sem – még egyszer mondom, nem azt kíván om kétségbe vonni, aki figyelte a gondolatmenetet, gondolom az világosan látja is – , tehát ez a helyes értékítéleti képesség sem mentheti fel a törvényalkotót a felelőssége alól, ami viszont csakis őt és nem az állampolgárt terheli, és ami ma országunk műk ödésének alapproblémája. Legalábbis minimális szinten biztosítani az ország alapvető intézményrendszerének működését. Ha ennek maradéktalanul eleget tettünk, ha van annyi pénzünk a költségvetésben globálisan, hogy az ország alapvető intézményrendszerét min imális szinten, kielégítő módon biztosítani tudjuk ezeknek a működését, és még ezen felül marad pénzünk, akkor lehet arról beszélni