Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 17 (201. szám) - A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája
381 hozzájárulásként, benne van az a fék - amire egyébként bizottsági előadóként is utaltam , hogy a nettó érték vehető figyelembe, ennek megfelelően mindenféle avult eszközök nem adhatók át a szakképzési intézeteknek. Ugyanakkor talán továbbiakban is ki lehetne terjeszteni ezt az eleme t, olyan értelemben, hogy nem biztos, hogy minden eszközre szüksége van annak a szakképzési intézménynek, még ha nem elavult is az az eszköz. Ebben az esetben talán az intézmények kontrollszerepét is fokozatosan be lehetne építeni a törvénybe, tehát ne leh essen - mondjuk - az intézmény nélkül lényegében megvalósítani ezt az átadást. És a harmadik elem, a harmadik hozzájárulás az, amiről mások is szóltak már, ez az akkreditált felsőfokú képzéshez való hozzájárulás. Győriványi képviselőtársam ugyan azt mondot ta, hogy akkor, amikor vitattuk a felsőoktatási törvényt, akkor még nem esett szó arról, hogy ehhez valamilyen hozzájárulás is kell majd, én mégis úgy vélem, hogy nem baj az, ha egy új felsőfokú képzési forma állami támogatásának a lehetőségét vagy közössé gi támogatásának a lehetőségét is megteremtjük. Tehát helyeselni tudom azt, hogy az akkreditált felsőfokú képzéshez a Munkaerőpiaci Alap szakképzési alap részének meghatározott elemét társítani tudjuk, főleg olyan formában, hogy ez beruházásra használható a törvény szerint, másrészt ezt az elemet nyilvános pályázaton lehet elnyerni, illetve odaítélni. Egyetlenegy gondom azért ezzel is van, és engedjék meg, hogy ezt elmondjam. Felsőoktatásban oktatóként mondom azt, hogy nagyon nehéz különválasztani egy fels őoktatási intézmény működésében azt, hogy azok a beruházási javak, amiket egy ilyen pályázattal meg lehet szerezni, azok mennyiben szolgálják a felsőfokú szakképzést, és mennyiben szolgálják az intézmény egyéb érdekeit. Én tudom, hogy magam ellen is beszél ek ebben az esetben, ha ilyesmire hivatkozom, de mégis az a tényleges helyzet, hogy a felsőfokú intézmények autonómiája egy elnyert pályázat után nem mindig teszi lehetővé azt, hogy pontosan ellenőrizzük, hogy az elnyert pályázati összeget valóban a felsőf okú szakképzésre fordítjuk, és nem egyébként nyilván jó célra, az intézmény működése kapcsán. Ha még ehhez azt is hozzáteszem, hogy pontosan a beruházások azok a felsőfokú intézményekben, amelyek nagyon szűkösen csordogálnak az utolsó esztendőkben, nem tud om elhallgatni azt a félelmemet, hogy ilyen formán megszerzett anyagi eszközöket az intézmények nemcsak a felsőfokú szakképzés céljaira, hanem más célokra is fognak használni. Ez azért nem lenne jó, mert én nagyon szurkolok a felsőoktatási törvény által be vezetett felsőfokú szakképzésnek, és ha ettől az egyetemi autonómia címén fogunk anyagi eszközöket elvonni és azt fogjuk mondani, hogy na lám, nem sikerült igazában megvalósítani ezt a felsőfokú szakképzést, akkor nem jó célokat szolgáltunk. Összefoglalva azt kell mondanom, hogy egy olyan törvény került a parlament elé, amelyben úgy tűnik, hogy kormánypártiak és ellenzékiek egyetértenek, egyformán támogatják, és én kívánom, hogy minél előbb valósuljon meg mindaz, ami a törvényben meg van fogalmazva. Köszönö m szépen. (Taps az ülésteremben.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy ki kíván még ebben a témakörben felszólalni? Nincs jelentkező. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitá t elnapolom, folytatására várhatóan jövő heti ülésünkön kerül sor. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája
