Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 3 (233. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
3800 vélemények vannak, akkor persze azt mondom, hogy alapvetően jó úton járunk. Alapvetően jó úton járunk, mert igyekszünk párbeszédet folytatni az egyházzal, igyekszünk tiszteletbe venni a kívánságait, ugyanakkor természetesen az adófizetők pénze szabja meg azt a keretet, amelyen belül lehetséges a támogatást megadni számukra. Tiszte lt Képviselőtársaim! Az is elhangzott a vitában, hogy különböző keresztény egyházak egyes képviselőitől itt hoztak idézeteket, amelyek szerint támogatnák vagy elfogadnák vagy kényszerből, hogyha nagyon rájuk beszélik, akkor nem mondanak ellent. Azt tudom m ondani, amit itt több lelkésztársam, pontosabban István József lelkésztársam is megerősített, és amelyet ha bárki kétségbe vonna – nagyon szívesen még egyszer fölolvasom, szeretném ha nem kerülne rá sor – amelyben a Magyar Katolikus Egyház, a Református Eg yház Zsinatának lelkészi elnöke, az Evangélikus Egyház vezetője és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetője egyértelműen kinyilatkoztatják, hogy kérik, hogy ne vonják be őket ebbe az szja kiterjesztésbe. Nem tudom, hogy miért kell vitatni e nnek az állásfoglalásnak a hitelességét, és azt sem tudom, tisztelt képviselőtársaim, hogy kinek érdeke a történelmi egyházakat egymás ellen kijátszani. Ez a kísérlet nem lett teljesen sikeres, de nem tartom helyesnek, hogy kísérlet történt. A kormánypárti képviselőknek alapvetően bízniuk kell a kormányukban, és ezért mondom azt, hogy néha vannak aggályaim magával az egész koncepcióval szemben is. Természetesen hajlamos vagyok belátni, hogy nyilván jó ügyet szolgál és a módosító indítványokkal együtt elfoga dható. Azt azonban, hogy olyan kiegészítés kerüljön bele, amelyet maguk az érintettek nem kívánnak, amelyeket maguk az érintettek maguk részéről botrányosnak tartanak, ezt elfogadhatatlannak tartom. Őszintén kívánom, tisztelt képviselőtársaim, hogy higgadj unk meg ebben a kérdésben, ne kívánjunk senkit sem akarata ellenére boldogítani. A vak embert sem kell áthurcolni az utcán, hogyha nem óhajt átmenni. Lehet, hogy pontosan ott kell maradnia, ahol jól érzi magát. És végül pedig azt szeretném mondani, hogyha a tegnapi vita jegyzőkönyvét és az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság ezzel a kérdéssel foglalkozó ülésének a jegyzőkönyvét elolvassuk, akkor néha az az érzésünk támad, mintha a vallásháború kora még nem ért volna el. Őszintén remélem, hogy ez egy pillanatnyi kisiklás volt azok részéről, akik alkalmasnak vélték a pillanatot arra, hogy infantilis, antiklerikalizmusukat kiéljék. Ezért tehát azt javaslom, hogy a törvényjavaslatot abban a formában vitassuk, ahogy az írva van, ahogy azt a kormányzat elénk terjesztette, és olyan módosító indítványokat, amelyek tönkretennék a törvényt, semmiképpen se fogadjunk el. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Kétperces észrevételre megadom a szót Lendvai Ildikó képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Hegyi Gyula képviselőtársam hozzászólása kapcsán két dolog miatt kértem szót. Az egyik egy korrekció, a másik egy kis polémia és kiegészítés. Előbb a korrekció. Nagyon nem szeretném, ha azt az értelmezést te nnénk magunkévá, hogy itt a visszamenőleges hatály akár szimbolikus értelemben fenyeget. Az egy százalékról szóló törvényt a parlament egy évvel ezelőtt elfogadta, most itt a konkrét technikáról és irányokról szavazunk. Nagyjából úgy, mint ahogy egy évvel ezelőtt elfogadtuk az adózás elveit, és most a költségvetésben döntünk, a majd befolyó adóbevétel fölhasználásáról. Inkább akkor követne el hibát a magyar parlament, hogyha nem mutatkozna szavahihetőnek az állampolgár előtt, és az egy évvel ezelőtti döntés ének konzekvenciáit nem vonná le. A másik dolog, ami miatt szót kértem. Azt hiszem, hogy Hegyi Gyula barátom és képviselőtársam megbocsát, hogyha úgy gondolom, hogy az infantilizmus és az antiklerikalizmus vádjában talán nem kellene egyik képviselőtársunka t sem elmarasztalni. Biztos is vagyok benne, hogy nem is engem illethetett volna a kritika, de talán másnak a nevében is mondhatom, hogy én azt
