Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 2 (232. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
3633 éljek itt a vitában: a magyar civil szervezetek bevételeinek 80 százaléka nem az állami költségvetésből származik, hanem más forrásokból, az általuk összegyűjtött adományokból, saját tevékenységük bevételeiből, külföldi adomá nyokból, vállalkozásból. És úgy gondolom, hogy ez a szám jelzi, hogy a költségvetést nem terhelő módon mégis micsoda nagy mértékben tudtak részt vállalni a közfeladatokból. Úgy gondolom, hogy tehát egy ilyen törvény elfogadása üzenet a magyar társadalomnak és üzenet a civil szervezeteknek. Azt az üzenetet hordozza magában, hogy elismeri a magyar parlament ezt a feladat- és felelősségvállalást, és valamilyen módon gesztusértékkel jelzi, hogy támogatja, hogy a civil társadalom részt vegyen a közfeladatok mego ldásában. Másrészről üzenet nekünk, a kormánynak és az Országgyűlésnek e törvény elfogadása, ha nem is közvetlenül, hanem majd egy év múlva, amikor kiderül, hogy a magyar állampolgárok kiknek juttatták az egy százaléknyi adójukat. Megtudhatjuk, hogy milyen tevékenységeket, milyen szervezeteket támogattak. És lehet erre azt mondani – képviselőtársam az előbbi vitában említette, hogy ez nem hatékony, meg eshetőleges – , én azt gondolom, hogy akkor ezt mondja el ő az állampolgároknak nyilvánosan, mindenki előtt , hogy az ő döntésüket nem hatékonynak, az ő döntésüket eshetőlegesnek tartja. Én nem tartom eshetőlegesnek, és igenis hatékonynak tartom, hogyha számomra az állampolgárok jelzik, hogy melyek azok az ügyek, tevékenységek, szervezetek, amelyekre az egy száz aléknyi adójukat szánták. Legyen ez tanulság számunkra majd egy későbbi – egy évvel későbbi – költségvetési törvény tárgyalásakor. És üzenet a civil társadalomnak abból a szempontból, hogy végre tekintetüket az őket támogató állampolgárokra vessék. Üzenet abból a szempontból, hogy ne a politikusok kegyeit, ne a kormányzati tisztségviselők kegyeit, ne az országgyűlési képviselők kegyeit keressék, amikor forrásokhoz akarnak jutni, hanem keressék a 10 millió magyar állampolgár kegyeit. Próbáljanak meg az ő igé nyeik, szükségleteik szerint tevékenykedni, mert akkor fognak sokkal nagyobb forráshoz jutni, mint amilyen forrás felett itt mi rendelkezünk. Mert össze lehet hasonlítani – nagyságrendekről van szó : amíg 400 millió forinton politikai vitát folytatunk és kitesszük a magyar civil társadalmat annak, hogy állandó politikai, kormányzati és állami függőségben legyen, addig e 3,5 és 5 milliárd forint közötti összeg esetében arra kell figyelniük a szervezeteknek, hogy az állampolgároknak milyen igényük, milyen sz ükségletük van, és az állampolgárok kegyeit kell hogy keressék, és nem a miénket. Tudom, hogy ez néhány képviselőtársamnak nagyon fáj. Énnekem nem fáj, én nagyon szeretném, ha az én kegyeimet nem keresnék a civil szervezetek, hanem a 10 millió állampolgár kegyeit keresnék, mert akkor nem kellene állandóan ilyen méltatlan vitákba kavarodni, és nem kellene 10 ezer forintokról – a világon példa nélkül álló módon – , költségvetési támogatásokról dönteni. Úgy gondolom, hogy ezekhez az üzenetekhez a kormány által benyújtott törvényjavaslat megfelelő alapul szolgál, ugyanakkor képviselőtársaim is, magam is készülünk olyan módosító indítványok benyújtására, amelyek e javaslaton több ponton változtatást indítványoznak. Két ilyen javaslatcsomagról szeretnék szólni itt az általános vitában. Az első a kedvezményezettek köre. A bizottsági vitákban is kiderült, szocialista párti képviselőtársaimmal való konzultációban merem mondani, hogy többségi álláspontként fogalmazódott meg, hogy nem tartható az a törvényi kritérium, am i jelenleg a javaslatban szerepel, amely szerint azok a szervezetek juthatnak egy százalékhoz kedvezményezettként, akik az elmúlt három év valamelyikében az Országgyűlés által címzetten már támogatást kaptak. Mi mindenképpen szeretnénk ezt a kört lényegese n bővíteni. Tehát mindazon alapítványok és egyesületek körére, akik részt vállalnak a közfeladatokból, függetlenül attól, hogy mi támogattuk őket vagy sem. Ha megmaradna ez a megszorító törvényi kritérium, annak nagyon rossz lenne az üzenete. Az lenne az ü zenete, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése megengedi az
