Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 2 (232. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KELEMEN ANDRÁS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi vélemények előadója:
3621 Nem kell mondanom, hogy a legnagyobb időkeretet éppen az egyházak jelenléte vagy nem jelenléte töltötte ki a bizottság tárgy alásán. Nem egyértelmű az, hogy az egyházak a maguk szervezeteiben, intézményeiben, amelyek a szociális, az egészségügyi, az oktatási, az ifjúsági körben tevékenykednek, tehát nem kifejezetten hitéleti tevékenységet folytatnak, nem érthető, hogy ezeknek a támogatása miért válik lehetetlenné azon vallásos állampolgárok számára, akik szívesen segítenék ezeket az egyházi intézményeket. Talán hátrányos megkülönböztetésnek is nevezhető egy ilyenfajta megoldás. Még azt is érezni lehet egy ilyen megoldásból, hogy az ő adóforintjaikat is akaratuk ellenére más finanszírozásra óhajtja fordítani a törvény. Végül is az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság többféle javaslat elkészítéséről gondolkozott és tárgyalt a november 28ai ülésén. Az a helyzet állott el ő, hogy nem javasolta megtárgyalásra a törvényjavaslatot az előbb már említett 9 igen, 7 nem és 2 tartózkodás szavazatarány miatt. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kelemen Andrásnak, aki a kisebbségi, azaz a nem támogató véleményt ismerteti. DR. KELEMEN ANDRÁS , az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi vélemények előadója : Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök asszony! Mint előttem szóló képviselőtársam már jelezte, furcsa dolog ez a kisebbségi vélemény, amely ugyanannyi véleményt tartalmaz, mint a többségi vélemény. Itt vannak támogatók és nem támogatók. Az az érdekes, hogy ahogy figyeltem a támogatók nevében megszólaló képviselőtársamat, igen súlyos ellenérveket hozott fel, mik özben a támogatásáról biztosította a törvényjavaslatot. Nos, mit mondjak akkor a nem támogatók nevében? El kell mondanom azt, hogy az említett tárgyú törvényjavaslatot a bizottság a szavazatok felével nem találta alkalmasnak tárgyalásra, és már a bizottság i vita is bebizonyította, hogy a közvetlen demokráciának ezt az elemét az adózásba bevinni kívánó ilyen javaslat – hiába tudjuk jól, a kormánypárti képviselők szájából többször megfogalmazódik, hogy hosszas vitán ment keresztül, hosszasan alakult és többsz ör változott – , mégis kiforratlannak tűnik, mert nem az előzetes tárgyalások ideje szabja meg egy törvényjavaslat jóságát vagy rosszaságát, hanem az eredmény. Tehát mégiscsak kiforratlannak tűnik, mégiscsak előreláthatóan igen jelentős költségtöbbletet oko z, és nem csupán sérti a személyi adatok védelmével kapcsolatos törvényi szabályozást, hanem a végrehajtására maradt idő szempontjából oly mértékben elkésettnek tűnik, hogy a bevezetésével okozható zavarokat előre lehet látni. Ez lett volna a technikai meg jegyzések csokra. A másik oldalról pedig politikailag is megosztja a törvényhozókat, és nem csupán az egyes pártok mentén. A ki nem forrott álláspontot, a ki nem alakított egyetértés, a gyanakvás szellemét erősítené a tisztelt Házban. Hiszen a törvényjavas lat vitája során mindenfajta módosításra nyílnék – és nyílik is – lehetőség, mely módosítások akár váratlan végeredményt is hozhatnának. Semmi sem zárja ki például, hogy megtárgyalás közben ne változzék a 10. §, mely az egyházakkal, az egyházi intézményekk el, szervezetekkel, illetőleg az azok által folytatott közcélú tevékenységekkel kapcsolatos rendelkezéseknek külön törvény keretében történő meghozatalát rendeli el. (18.00) A módosítványok benyújtására irányuló szándék máris észlelhető volt, nem is itt a plenáris ülésen, a bizottságban még inkább. Például ennek indokoltságát jelzi azon szabály feletti vita, mely szerint a listára csupán azon kérelmező vehető fel, amely párttámogatást nem kap, képviselőjelöltet a megelőző országos választásokon nem állított és nem támogatott, és ennek lehetőségét alapszabályban is kizárja. Tulajdonképpen egy nagy kérdés, hogy ki kerül be a támogatottak körébe, egy kegyosztás mechanizmusa alakule ki, vagy milyen módon változik ez a módosítványok következtében.
