Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 2 (232. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
3599 KUNCZE GÁBOR belügyminiszter : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ami az engem érő támadásokat illeti, az egy dolog ter mészetesen, ellenzéki képviselőtársaimnak ez a dolga. Nem szeretném azonban, ha a vita túlmenne azon a ponton, ahol már újra és újra elbizonytalaníthatja akár a rendőrséget, akár az állampolgárokat. Nekem meggyőződésem, hogy azok a folyamatok, amelyek – mé g egyszer mondom: '90 óta jellemzőek, hiszen emlékeztetni szeretném Boross Péter képviselő urat, hogy például '92ben 1600an, '93ban 1800an hagyták el a testületet, ez már nem az átalakulási deficit, akkor is folyt ugyanez a fluktuáció – ezek a folyamat ok azonban megállíthatóak, visszafordíthatóak, azok az intézkedések, amelyeket tettünk, éppen annak érdekében voltak szükségesek, hogy a polgárok biztonságérzete érdekében tegyünk valamit azért, hogy egy olyan rendőrséget mutassunk fel számukra, amelyik ké pes a támogatásuk elnyerésére, amelyik méltó erre a támogatásra, és amelyik éppen annak érdekében tevékenykedik, csak a feladataira koncentrálva, hogy a polgárok biztonsága felett őrködjön. Ehhez sok feltétel szükséges valóban, megújulás, változás szüksége s ehhez. Természetesen a gazdálkodás fegyelmének a helyreállítása is, a szervezeti átalakítás is. Természetesen azt is érdemes végignézni, hogy milyen következményei voltak a korábbi döntéseknek, mi következik ez mostanra a gazdálkodásában a rendőrségnek, és mindezeket a lépéseket meg lehet tenni. Én pedig az új rendőri vezetés számára, amelyet alkalmasnak tartok, kérem a tisztelt Ház további támogatását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Isépy Tamás frakcióvezető úr, KDNP. Megadom a szót. DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP) : Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Csupán néhány napja – a november 27i ülésen – a KDN P képviselőcsoportja nevében Rubovszky György képviselőtársam szólalt fel a közbizonytalanság ügyében, ezzel néven nevezve a kialakult helyzetet. De ezt megelőzően is több felszólalás hangzott el a közbiztonság kérdéséről, és most a személycserék ürügyén n yilván rendkívüli üggyé vált a kérdés újabb felvetése. Most ugyanis nagy a megkönnyebbülés, mindenki felsóhajt, hiszen a kormány határozottan lépett, az intézmény megmenekült az összeomlástól, menesztették és lecserélték a csúnya rossz lányokat, arról visz ont szemérmesen hallgatunk, hogy a rozoga berendezés maradt, nincs szék és tükör, az ágyak összerogynak, és így az üzemi baleset veszélye változatlan. Dőre dolog abban bízni, hogy a személycserékkel a probléma rendeződött és megfeledkezni arról, hogy a tár gyi feltételek biztosítása nélkül a bűnözők esélye egyáltalán nem csökken, hanem növekszik, és talán hasznosabb befektetés lenne a sikerdíjakat, a választás előtti időre bespájzolt privatizációs bevételeket és az egyéb helyekre pumpált összegeket végre a r endőrség fejlesztésére fordítani. Nem lenne jó, ha a közvélemény megtévesztés áldozata lenne, és ezért szeretném egyértelműen rögzíteni, hogy ezek a most lecserélt lányok egyáltalán nem voltak csúnyák vagy ótvarosak, legalább két évtizede dolgoznak a szakm ában, és bizonyították a képességeiket, és nem rajtuk múlott, hogy eszköztelenül ők sem tudtak csodát művelni. Tisztelt Országgyűlés! Egyik napirend előtti felszólalásomban feltettem a kérdést, hogy milyen jogállamot akarunk. A sajtóban olvastam egy csipke lődő megjegyzést, hogy egyesek odacsapó jogállamot akarnak. Nem. Nem vaktában csapkodó jogállamot akarunk, de nem akarunk öngyilkos jogállamot sem, amelyik naponta eltűri, hogy szembeköpik, és befejezésül még hátba is szúrják. Elítélem a rendőri túlkapások at és az emberi jogok bármilyen megsértését, de beszéljünk végre ugyanolyan hangerővel a bűnözők büntetlen túlkapásairól és az áldozatok súlyos emberjogi sérelmeiről, hiszen lassan mindannyian potenciális áldozatok vagyunk.
