Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz):
3524 mint mondjuk Franciaország vagy Finnország Európában, akkor indokolt lenne mindenk éppen a parlamenttől elkülöníteni az így megválasztandó köztársasági elnök procedúráját. Azonban egy gyenge elnök esetében nem feltétlenül célszerű az ilyen választás. Jellemző példa erre – amit az egyik képviselőtársam mesélt nekem – a bulgáriai elnökvála sztásnak a példája, ahol hasonlóan gyenge hatáskörrel van felruházva a bolgár köztársasági elnök, azonban ott közvetlen választással választják meg az elnököt. Nagy gondban csak akkor voltak, amikor az elnökök tvvitájára került a sor, mert igazán nem nagy on tudták, hogy miről is vitatkozzanak, mivel az elnöknek nincsen jogköre. Tehát senki nem tudott mondani semmit, hogy ő majd mit fog tenni, amikor megválasztják, mert ha egyszer valamire nincsen jogköre, akkor azt nehezen tudja természetesen egy vitában é rvényre juttatni. Nos, ezek a különböző megoldási módszerek, csak felvillantásképpen: közvetlen elnökválasztás a világon elég sok országban érvényesül, ahol erősebb hatalma van természetesen elsősorban az elnöknek, ilyen az egyik forma, hogy egyszerű többs éggel választanak elnököt. Ez például több délamerikai országban, amelyek ma már demokratizálódtak, valósul meg. Tehát a legtöbb szavazatot kapott jelöltből lesz a köztársaság elnöke, ami előfordulhat, hogy az ország lakosságának jelentős része az elnök e llen voksolt, és mégis belőle lesz az elnök, tehát itt egy vitatható legitimitási kérdés merülhet fel. A másik elnökválasztási módszer a kétfordulós elnökválasztási szisztéma; tipikus franciaországi példa, több keleteurópai orszá gban is ezt a módszert vették át, ahol a közvetlen elnökválasztásra tért át a lakosság, illetve az ország – elnézést – , itt a második fordulóban a legtöbb két szavazatot kapott jelölt közül lehet választani. Ezek azonban, világosan bizonyítják pont a keleteurópai példák, hogy egyrészt igen jelentősen megosztják a lakosságot ezek a választások. Ez nem biztos, hogy célszerűnek mutatkozik, ámbár lehetséges út természetesen, és ha gondolunk több keleteurópai ország gyakorlatára, itt mondjuk az orosz gyakorlat ra, az orosz elnökválasztásra, az orosz parlament közti – hát nem mindig parlamentáris eszközökkel – megvívott, valóságos megvívott harcokra, vagy az éppen most zajló belorusz vitákra, ahol szintén a közvetlenül választott elnök és a parlament közötti kemé ny vita zajlik, ezek bennünket arra intenek, hogy nagyon csínján kell bánni a közvetlen elnökválasztással, főleg azokban az országokban, ahol nincs kialakult gyakorlata a demokráciának. Nemrégiben hallottam éppen azt a példát, hogy noha Angliában a királyn őnek megvan az a jogköre, hogy bármikor leválthassa és eltávolíthassa a miniszterelnököt, ez az íratlan angol alkotmányból számára bármikor fakad, de hát ezzel a jogkörével természetesen soha nem él, hisz Anglia meglehetősen hosszú ideje demokratikus hagyo mányokkal rendelkező ország. Azonban Pakisztán esetében, ahol az elnöknek egy írott alkotmány rendkívül korlátozott jogköröket ad, ahol viszont a demokrácia nem egy kialakult, hosszú gyakorlatnak mondható, kétszer is előfordult, hogy Benazir Bhutto miniszt erelnök leváltása bekövetkezett az elnök által. Vannak a közvetlen elnökválasztásnak néhány egyéb módozatai is – a lányára gondoltam természetesen, tévedtem, Benazir Bhutto is miniszterelnök volt, őt is leváltották természetesen, ez a harmadik megoldás, és Benazir Bhutto lányára gondoltam, akit kétszer is leváltottak, elnézést a tévesztésért. Ez viszont még inkább erősíti a véleményemet, mert három leváltás is történt ebben az esetben Pakisztánban. A finn módszer: Finnországban két vokssal rendelkezik a pol gár, amikor a félprezidenciális rendszerben megválasztja az elnököt. Az egyik maga az elnökre leadott voks, és ha abszolút többséget szerez valaki, az lesz a köztársaság elnöke, a másik pedig egy elektorra történő szavazás, és egy 300 tagú elektori testüle t az, amelyik abban az esetben – amennyiben senki nem szerezte meg a lakosság többségének a támogatását – dönt arról, hogy ki legyen a köztársaság elnöke. (13.10)
