Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - Bejelentés a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat visszavonásáról - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
3513 Nem tudom, hogy Götzinger István képviselőtársamnak miért nem mond az valamit, hogy például 1996ban 600 millió forintot költöttek el arra, hogy a kinnlevőségek behajtását ösztönözzék. A mege lőző években is évente 100 milliókat költöttek el, és ugyanakkor 1988. év végén a tb kinnlevősége még csak 10 milliárd volt, ez az 1995. év végére 230 milliárd forintra ment fel, 1996. VI. 30ig pedig – fél év alatt – 250 milliárd forint volt csak a kinnle vőség. Úgy gondolom, hogy arra például, hogy a gyógyszertámogatásra milyen összegeket költenek, és ugyanakkor milyen gyógyszerárak vannak, a Független Kisgazdapárt megfelelő megoldást mond, mert azt mondja, hogy a hatékonyabb árszabályozást végre meg kelle ne valósítani, és ezt az egészségbiztosító kötelességévé előírni, és a gyógyszergyárak extraprofitjának a megnyirbálására feltétlen szükség lenne, hiszen a gyógyszergyárak elképesztő nagyságú nyereségre tesznek szert, az egészségbiztosító pedig ez ellen ne m tesz semmit. A Független Kisgazdapárt konkrétan javasolta és javasolja, hogy hatékony árszabályozás legyen kötelező az egészségbiztosító részéről, a szüntelen forintleértékeléseket szüntessük meg, és a magyar gyógyszergyárakat preferáljuk. Ezek a megoldá sok, ha értik ezt az MSZPoldalról, ha nem. (Elszórt taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Először megadom a szót Akar László pénzügyminisztériumi államtitkárnak. AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Há z! Azt gondolom, hogy amit Torgyán frakcióvezető úr most is és korábbi megszólalásaiban is kifejtett, az egy nagyon fontos kérdés, és annyira fontos, hogy szeretnék most reagálni rá. Nevezetesen: úgy látja, hogy az infláció leszorítása az egyik kulcsa nagy on sok gazdasági probléma megoldásának, így konkrétan a tbproblémák megoldásának is. Lehet, hogy szokatlannak tűnik, amit most mondani fogok. Én egyetértek a frakcióvezető úrral ebben, valóban az infláció leszorítása egy nagyon fontos gazdaságpolitikai cé l – ezt a kormány is így látja – , és azt gondolom, hogyha a probléma mélységéhez képest talán szerény, de mégiscsak előrelépést sikerült elérni e tekintetben, hiszen a 12 hónapra visszatekintő árindex most már 21 százaléknál tart, 2828 százalék tájáról in dultunk az év elején. Ha viszont így van, és ebben egyetértünk, akkor azt gondolom, hogy ezzel a megállapítással két dolog biztos, hogy nincs összhangban. (12.10) Az egyik, hogy nagyon nagy szerepe van az infláció alakulásában a várakozásoknak. Tehát ha a frakcióvezető úr komolyan úgy gondolja, és én ezt kész vagyok elhinni, hogy le kéne az inflációt szorítanunk, akkor nem tesz jót ennek, ha itt a Házban 2325 százalékos inflációról beszélünk, mint jövő évi prognózisról – egy korábbi alkalommal 25 százalék osról beszélt – , hiszen ezek a várakozások, ezek sajnos az inflációs folyamat gerjesztésére alkalmasak. Természetesen lehetnek különböző szakmai vélemények, és vannak is annak megítélésében, hogy hogyan alakul a jövő évi infláció, de ez a 25 százalék minde nféle szakmai megalapozást nélkülöz az álláspontom szerint. Ha most már 25 százaléknál tartunk, akkor innen azt mondani, hogy a folyamat hirtelen visszafordul és fölfele megy, azt hiszem, hogy tényleg elég nehezen indokolható. De ha most ennek mélyebb tárg yalásába belemennénk – nyilván ezt most nem a tbköltségvetés vitatása keretében kell megtennünk – , akkor is nagyon nehéz lenne ezt mondani. Tehát én tisztelettel azt kérném, hogy talán akkor a prognózisokban is nagyobb mértéktartást tanúsítsunk. A másik j avaslat. Kérem szépen, nagyon jól hangzik az, hogy a forint leértékelését szüntessük be, a csúszó leértékelési formulát adjuk föl. Tehát ha jól értem, akkor arra vonatkozik, hogyha fix árfolyamot tartunk a továbbiakban, akkor ennek milyen kiváló antiinflác iós hatása van. Ez igaz, természetesen.
