Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - Bejelentés a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat visszavonásáról - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár:
3509 Megköszönöm dr. Pusztai Erzsébet felszólalását. Mielőtt folytatnánk az írásban előre jelentkezett felszólalások sorát, kétperces reagálásokra kerül sor. Megadom a szót először Kökény Mihály államtitkár úrnak, népjóléti miniszter úrnak. (Dr. Kökény Mihály: Kétpercesre?) Nem. DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztő, Akar államtitkár úr feltette a kérdést, hogy a reformnak tükröződnie kelle a költségvetés számaiban, és úgy válaszolt, hogy elsősorban a reformoknak a szaktörvényekben kell leképeződniük. Én ezzel magam is egyetértek, mert a szaktörvényeket kell tulajdonképpen azután maj d a költségvetésnek tükröznie. (11.50) Én azt gondolom, hogy ezek a szaktörvények részben megszülettek, hiszen ilyennek tekinthető a járulékrendszer módosítása, az 1975. évi II. törvény módosítása, és ilyennek tekinthető az egészségügyi ellátási kötelezet tségről és a területi finanszírozási normatíváról szóló törvény is, az a bizonyos sokat citált és – úgymond – egyesek szemében elhíresült törvény, amely egyébként kiállta az alkotmányosság próbáját, és a megyék túlnyomó többségében ennek a törvénynek az al apján konszenzus is született a finanszírozandó kapacitásokról. És a közeljövőben meg fognak születni azok a döntések, amelyek valóban lehetővé tesznek bizonyos típusú átcsoportosításokat a gyógyító egészségügy költségvetésében. És aztán jön az összes több i törvény: 1997ben az egészségügyi, egészségbiztosítási törvény és a nyugdíjbiztosítás egész rendszerének az átalakítása. Ami a finanszírozási szabályokat illeti az egészségügyben. Azt gondolom, hogy már ennek az 1997es társadalombiztosítási költségvetés i törvénynek meg kell alapoznia egy új finanszírozási kormányrendeletet, amelyet szeretnénk február 1jén hatályba léptetni, és a törvényben igenis módot kell teremteni a gyógyító ellátás kasszái közötti átjárhatóságra. Nem azért, hogy a parlament ellenőrz ő szerepét kétségbe vonjuk vagy kijátsszuk, hanem azért, hogy lehetőséget adjunk arra, hogy a pénz, az követhesse a beteget, és olyan problémákat is megoldjunk, mint a házi szakápolás finanszírozásának a problémája. A nyugdíjemelés kérdéséről többen szólta k képviselőtársaim. Évente kétszer az aktívak előző évi nettó keresetnövekedésének ütemében kell a nyugdíjakat emelni, erről szól valóban a törvény. De az már a kormánynak és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatnak a feladata és felelőssége, hogy milyen arány ban osztja el ezt az emelést két időpont között, és az idei reálpozícióromlásra és a januári energiaáremelésre tekintettel is született az a döntés, hogy januárban egy lehető legnagyobb mértékű emelésre kerüljön sor. A második nyugdíjemelés esélyéről maj d a tényszámok birtokában lehet dönteni, és ha ez indokolt, akkor kell hozzányúlni a törvényhez és ezt módosítani. Én azt gondolom, hogy ami az egészségügy kérdéseit, az Egészségbiztosítási Alap előirányzatait illeti, több képviselőtársam hozzászólásában ú gy tűnt, mintha keverednének az állami költségvetéssel kapcsolatos előirányzatok, feladatok és a társadalombiztosítási költségvetés előirányzatai, illetve az, hogy azok mire nyújtanak fedezetet, mert a prevenció kérdése az ÁNTSZnél egyértelműen az állami költségvetésben kell hogy megjelenjen, és valóban itt egy jelentős növekedésre is sor kerülhet. A gyógyítómegelőző előirányzat 258,5 milliárdos előirányzata, én azt gondolom, ezen hosszú vitát lehet folytatni, hogy mire elegendő. Az Állami Számvevőszék je lentése maga mondja, hogy az eredeti, '96os társadalombiztosítási költségvetéshez képest 18 százalék körüli a növekedés, a pótköltségvetéshez képest 15 százalékos a növekedés. De – ahogy például Kiss József képviselőtársam említette – a struktúraátalakítá s hatásaira való tekintettel is, annak a mértékére való tekintettel is – egyébként, hogy ilyen van, azt maga az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete is elismerte – egy bizonyos tartalékképzés megfontolandó. Ami pedig a nagy értékű eljárások mű ködési költségeit vagy a speciális finanszírozást illeti, el kell mondanom, hogy itt évek óta alulfinanszírozott területekről van szó, mint például a szívműtétek vagy az endoprotézisnek az esetfinanszírozása. Olyan ügyekről van szó, amit valóban rendezni k ell, hiszen több éves elmaradásról van szó, és azért ilyen mértékű a növekmény.
