Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - Bejelentés a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat visszavonásáról - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP):
3496 Tehát ezt a törvényjavaslatot – bár mindent megteszünk módosí tó javaslatainkkal a cél érdekében – , de ezt a javaslatot támogatni a FideszMagyar Polgári Párt nem tudja. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Selmeczi Gabriella felszólalását. Mo st soron következik Csehák Judit képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt részéről. Őt követi Kis Gyula képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórumtól. Megadom a szót Csehák Judit képviselő asszonynak. DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! M ielőtt a mondandómba belekezdenék, az eddig elhangzott kritikai természetű hozzászólásokkal kapcsolatban megjegyezném, hogy ezeknek az észrevételeknek egy jelentős részével magam is egyetértek. Azt azonban hozzátenném, hogy ugyanilyen okok miatt, amit itt képviselőtársaim felemlítettek, nem tudtam magam megszavazni a '93ban és '94ben az előző kormány által készített költségvetéseket, mint ahogy a '96ra vonatkozó költségvetést főszámaival sem értettem egyet. (Közbeszólás.) Nem szavaztam meg, kedves Gyula, ezt is mondd el majd nyilvánosság előtt, amikor idejöttél. Azt is szeretném még megjegyezni, hogy aki nagyon akarta volna tudni – annak ellenére persze, hogy igaz, hogy nem szabályszerű a Számvevőszék megjegyzése szerint sem ez az költségvetés – , a pótköl tségvetésben a '95ös tényszámok és a '96os teljesítés számai a pótköltségvetés számaival együtt vannak. Biztos vagyok abban, hogy aki azt mondta, itt állok a pódiumon, hogy nem ismeri ezeket a számokat, az egyébként a pótköltségvetés kapcsán bizonybizon y, hogy elolvasta. Természetesen ez a pótköltségvetéssel nem foglalkozó parlamenti képviselők számára nem ad iránymutatást, de úgy gondolom, hogy ők nincsenek is, sajnos, itt. Szeretnék a mostani költségvetés kapcsán egy kicsit kitekinteni abból a helyzetb ől, amiben vagyunk, és azt hiszem, hogy érdemes ennek a költségvetésnek a kapcsán néhány távlatosabb problémával is foglalkozni. Az én megítélésem szerint több év óta a társadalombiztosítás bevételi oldalának az alakulása a legfőbb probléma. Folyamatosan a zt érzékeljük, hogy nem kintlévősége fogy a társadalombiztosításnak, hanem a járulékfizetők aránya csökken, vagy a járulékfizetés abszolút nagysága csökken. Az eddigi társadalombiztosítási reformjavaslatok jobbára költségvetési szemléletűek voltak. Ezen ér demes elgondolkodni, mert hiszen egyfelől a társadalombiztosítási költségvetés egyensúlyát részben a kiadások megnyirbálásával és a bevételek vagy a bevételi alapok, járulékalapok szélesítésével próbáltuk meg csökkenteni. Én azt gondolom, hogy ez nem megfe lelő eljárás. Érdemes, ha már döntünk – és remélem, hogy dönteni fogunk – az egészségügy biztosítási finanszírozásáról, akkor érdemes azzal foglalkozni, hogy miként lehetne a világban egyébként jellemző és elfogadott biztosítási szemléletet a társadalombiz tosítás működésében megerősíteni. Ez a biztosítási szemlélet nem más, mint hogy a járulékoknak egyensúlyban kell lenniük a fizetett, finanszírozott szolgáltatásokkal. Ez alapvető követelmény. És alapvető követelmény az is, hogy arányosnak kell lennie a jár ulékoknak az igénybe vett szolgáltatásokkal. Erre a kérdésre még kitérek, mert ez a belső aránytalanság a finanszírozási ellehetetlenülés, a bevételhiány egyik oka szerintem. Nem erősödött meg tulajdonképpen az önkormányzatoknak az önállósága és a felelőss ége sem; és ez mindenféleképpen hozzájárult ahhoz, hogy automatikusan növekedtek a hiányok, nemcsak azokban a kasszákban, amelyek felül nyitottak voltak, tehát automatikus kifizetéseket kellett alkalmazni, hanem sok esetben olyankor is, amikor belül kellet t volna maradni a kereten. És természetesen nem történt semmi – bár a parlament lehetősége egyedül az önkormányzatoknak a feloszlatása volna – , nem történt semmi ennek a felelősségnek a megerősítésére.
