Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - Bejelentés a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat visszavonásáról - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - UNGÁR KLÁRA (SZDSZ):
3492 Tehát azt gondolom, olyan dolgokat számon kérni, amelyekre nincs módja a kormánynak, például számon kérni a kórházi csődöket vagy számos kórháznak az anyagi ellehe tetlenülését a kormányon, miközben az irányítási, illetve beleszólási jogok az Országos Egészségbiiztosításipénztárnál és az Egészségbiztosítási Önkormányzatnál voltak, és a kormány fegyvertelen volt, nem tudott belépni a történetbe, nem voltak jogosítvány ai, nem teljesen igazságos. (Dr. Kis Gyula József közbekiabál.) Azt gondolom... az a furcsa helyzet van, hogy akárhányszor ide kiállok, mindig valaki belekiabál. Én viszont szoktam nézni a televízión a közvetítést, és tudom, hogy a tévénéző nem hallja, ami t például Kis Gyula belekiabál. Úgyhogy én arra kérem, hogy majd két percben vagy hozzászólásban ismételje ezt meg, amit most mondott. Csak azért, hogy a többiek is, mások is hallják. Tehát a kormánynak, illetve a Társadalombiztosítási Önkormányzatnak és a z Egészségbiztosítási Pénztárnak, illetve a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatnak és a Nyugdíjigazgatóságnak a jogait éppen újra szabályozzuk, hogy kinek milyen hatásköre van, illetve az elmúlt hónapokban szabályoztuk újra. Ezért minden olyan állítás megfogal mazható ezzel a költségvetéssel kapcsolatban, amely a várakozásokra épít. Van, akinek az a várakozása, hogy a már működő vagy hatályba lépett törvények nem fognak működni, van, akinek az a várakozása, hogy működni fognak. Én azon az oldalon állok, aki úgy gondolja, hogy amit eddig a Ház meghozott az egészségügyben és az egészségügy irányításával, illetve szándékszik meghozni, ezek a törvények helyénvalóak voltak, ezek a törvények biztosítják az egészségügy működését – ezek a törvények biztosítják csupán az egészségügy működését. Gondolok itt alapvetően az egészségügyi hozzájárulásra. Nem tudtunk és nem is nagyon lehetett mást választanunk, mint azt, hogy forrásokat biztosítsunk az egészségügynek. Ugye, azt az egyszerű összefüggést, amit már nagyon sokszor me gbeszéltünk és mindannyian tudunk, hogyha nem járulékból, egészségügyi hozzájárulásból finanszírozzuk az egészségügyet, akkor a költségvetésnek kell fizetni, akkor adóból kell. Az is az állampolgár pénze, mind a kettő az állampolgár pénze, más jogcímen fiz eti be. Abban a pillanatban adóból kell finanszírozni, az azt jelenti, hogy a nagy költségvetésben jelenik meg a tbönkormányzat hiánya, és abban a pillanatban nagyon sokan, akik másra is szeretnének, vagy mindannyian, akik másra is szeretnénk költeni – mi nt rendes önkormányzatok, mint honvédség, mint rendőrség, mint agrárágazat és nem érdemes fölsorolni – , azokkal kerül az egészségügyet védő tulajdonképpen összeütközésbe. Illetve hát van egy harmadik megoldás, ha az adókat növeljük, de úgy tűnik, hogy errő l már azért lemondtunk mindannyian és nem támogatjuk. Tehát nem nagyon lehet mást megcsinálni, mint a saját rendszerén belül meg kell próbálni finanszírozhatóvá tenni az egészségügyet. Ezért természetesen akinek az a várakozása, hogy az egészségügyi hozzáj árulásra nemrég megszületett törvény nem úgy működik és nem hozza meg azt az eredményt, amit várunk tőle, természetesen csatlakozni fog az Állami Számvevőszéknek ahhoz a szkeptikus véleményéhez, hogy a bevételi oldala ennek a költségvetésnek nem megalapozo tt. Amennyiben az ember hisz abban, illetve azt gondolja, hogy jót szavazott meg, természetesen kevésbé tudja ezeket a kritikai elemeket megfogalmazni. Sőt, ennek az ellenkezőjét, de azt gondolom, hogy először történt meg, és üdvözölni kell, hogy nemcsak h ogy nullszaldós, tehát hiány nélküli ez a két költségvetési tervezet, hanem például az Egészségbiztosítási Önkormányzat is csak 2 milliárd forinttal magasabb összeget javasolt a saját részére, a kormány számára. Idehozni azt a példát, hogy a kórházak anyag i ellehetetlenülése miatt a most leköszönő népjóléti miniszter azt mondja, hogy az ágazatnak 20 milliárd forintra van szüksége, idehozni ezt az érvet, azt gondolom, hogy nem teljesen fair. Ez a költségvetés októberben került elénk, a népjóléti miniszter, a ki leköszönt, most szembesül azzal, hogy az évek óta fölhalmozódó hiányok körülbelül 20 milliárd forinttal orvosolhatóak. Ha ez így van, akkor azt gondolom, hogy nekünk – ráadásul nem ebben a költségvetésben, nem a tbalapok költségvetésében, hiszen az elm últ évek bűnei, szabályozatlansága
