Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - Bejelentés a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat visszavonásáról - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ):
3477 meg számomra. Először: a feladatok megjelenneke benne? Másodszor: a feladatok ellátásához vane elegendő pénz? Harmadszor: Vonte le következtetéseket az előző évek tapasztalataiból; és ehhez kapcsolódóan negyedszer: a bevételek biztonságosake, a kiadások pedig nem alábecsülteke? Hiszen akkor kevésbé nyugtalanító – csak kevésbé – egy költségvetés, ha a bevételek óvatosak, a kiadások pedig reálisak. A feladatok kapcsán meg kell jegyeznem, ahhoz képest, hogy az állami költségvetés mintegy felével ga zdálkodik, igen szűkszavú. A központi költségvetés, mint tudjuk, több kötetnyi, a társadalombiztosításé viszont alig néhány oldal. Címszavakban megjelennek benne ugyan a feladatok, de hogy azok mit takarnak, ebből a javaslatból nem derül ki. Ugyanakkor jó ha tudjuk, hogy a nyugdíjkiadások előre aránylag jól behatárolhatók, addig az egészségügyben nemigen lehet tudni előre, hogy hány beteget és milyen betegséggel kell majd ellátni. A következő kérdés, hogy elegendő forrás álle a rendelkezésünkre? Erre a kér désre a legnehezebb a válasz, hiszen tudjuk, a nyugdíjak túlnyomó többsége évek óta gyalázatosan alacsony, az egészségügy pedig évek óta alulfinanszírozott. Ezzel a kijelentéssel – látom államtitkár úr arcát – , (Akar László pénzügyminisztériumi államtitkár úrnak szólt a megjegyzés.) hogy a Pénzügyminisztérium igen gyakran vitatkozni szokott. (9.10) Ennek tudatában azt érdemes megvizsgálni – legalábbis számomra – , hogy ezekre az alacsony nyugdíjakra és az alulfinanszírozott egészségügyre vane elegendő pénz. A papírforma szerint ezt ígéri nekünk a Pénzügyminisztérium: meglesz. A bevételek és a kiadások egyenlegben vannak. Ezen túl az előző évi teljesítéshez képest – tehát nem a tervhez képest – a jövő évi költségvetés 15 százalékkal magasabb az összeg, és aho gyan államtitkár úr mondta, a tervhez képest 19 százalékkal. Ez azért jó, mert tudomásul veszi, hogy van infláció ebben az országban, ha nem is követi. Reményeink szerint tehát azok a feladatok, amelyek 1996ban ellátottak voltak, azok 1997ben is el leszn ek látva, ha nem is jobb, de legalább hasonló körülmények között. A nyugdíjakról. Jövőre 102,9 milliárddal több fog jutni nyugdíjakra, mint az idén. Egy kormánydöntés értelmében – a jövő évtől évente egyszer kell nyugdíjakat emelni, mégpedig januárban – az eddigiektől eltérő módon – , hiszen nemcsak az előző évi nettó átlagkeresetnövekedést kell majd figyelembe venni, hanem az inflációt is. Meg kell jegyezzem, hogy sajnos ehhez a törvényi szabályozás hiányzik. A kormányrendelet ellenkezik azzal a törvénnyel , amelynek értelmében évente kétszer kell a nyugdíjak emelésével foglalkoznunk. Ezt az elmaradást minden bizonnyal pótolnunk kell. Mindezek szerint tehát 1997 januárjától a nyugdíjak 19,5 százalé kkal fognak emelkedni, amelynek fedezetét szerencsére a javaslat tartalmazza. Egy olyan helyzetben, amikor a tervezett nettó átlagkeresetnövekedés és az infláció tervezett mértéke egyaránt 18 százalék. Az egészségügyben is valamivel több pénz lesz, mint 9 6ban, különösen azokra a területekre összpontosítva, amelyekről az idén kiderült, kevésnek bizonyult a tervezett összeg. Így például gyógyítómegelőző ellátásokra mintegy 15 százalékkal, gyógyszerekre 6,8 százalékkal, táppénzre 7,6 százalékkal fordíthatun k többet a következő évben, mint 1996ban. Ezt persze lehet kevesellni, mit is tehetnének mást ellenzéki képviselőtársaim, ha nem ezt. Ezzel azonban nemigen tudnak önök sem mit kezdeni, hogy ennél több, arányaiban több nem igen vonható el már senkitől, sem társadalombiztosítási, sem pedig egyéb feladatokra. A jelenlegi körülmények között és a gazdaság jelenlegi teljesítőképessége mellett. Nem tehető félre, sőt, számomra igen elgondolkodtató volt az Állami Számvevőszék véleménye a benyújtott javaslatról. Mer t az egyszerűen és röviden számomra lesújtó volt. Azon túl, hogy pénzügytechnikai hibák sokaságát tárja föl, azt kifogásolja, ami az egész 97. évi költségvetés realitását kérdőjelezi meg. És pont az eddig megtett reformintézkedések gyakorlati értelmét vita tva.
