Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 26 (230. szám) - A gyalogsági aknák betiltásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár:
3453 egyébként igen olcsó, de rendkívüli módon elterjedt védelmi eszköz gyártását, eladását, terjesztését, fejlesztését és mindenekelőtt alkalmazására. Mint az Országgyűlés honvédelmi bizottságának a tagja tudatában vagyok annak is, hogy ez a harci eszköz milyen, és mekkora helyet foglal el a magyar fegyveres erők védelmi rendszereiben, haditechnikai eszköztárában. Az is nyilvánvaló a számomra, hogy a kezdeményezés realitása és értéke csak regionális méretekben, szomszédainkkal egyetemleges elhatározottsággal bír értelemmel. Ugyanakkor annak is tudatában vagyok, hogy egy hatékony, a genf i egyezményen is túlmutató nemzetközi határozat és döntés erre is jelentős hatást gyakorolhat. Az előterjesztők nevében az Országgyűlés fórumán is szeretném megköszönni mindazok közreműködését, akik a Külügy, a Honvédelmi és a Belügyminisztérium állományá ban felelős beosztásban tevékenykednek, tapasztalataikkal, szakértelmükkel és nemzetközi kitekintésükkel konstruktív és előremutató módon vettek részt az előterjesztéssel kapcsolatos szakmai és bizottsági vitákban, és segítettek a határozati javaslat oly m ódon történő megfogalmazásában, amely az önálló indítványhoz kapcsolódóan képviselőtársaim előtt fekszik. A határozattervezet nemcsak összhangban van a nemzetközi törekvésekkel, hanem – ami a realizálás valószínűségét jelentősen növeli – bizonyos szempontb ól csak megerősíti a kormány és a Honvédelmi Minisztérium ez irányú törekvéseit, hiszen anélkül, hogy a genfi 2. számú módosított jegyzőkönyvet a parlament megerősítette volna, már folyamatban van több tízezer, régi mintájú magyar gyalogsági akna megsemmis ítése. E gondolatok elmondásával szerettem volna hozzájárulni az Országgyűlés plenáris vitájához, arra buzdítva képviselőtársaimat, hogy az előterjesztést támogassák, és a határozattervezetet emeljék határozattá. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok pads oraiból.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megkérdezem a kormány jelen lévő képviselőit, kíváne közülük valaki felszólalni? Megadom a szót Fodor István honvédelmi minisztériumi politikai államtitkár úrnak. DR. FODOR ISTVÁN honvé delmi minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a Magyar Köztársaság külpolitikájában kiemelkedő helyen szerepelnek a fegyverzetcsökkentési törekvések. A kétpólusú szembenállás megszűnése óta diplomatáink nemcsak jelen vannak minden ilyen témájú tanácskozáson, hanem aktivitásuknak és szakértelmüknek köszönhetően jelentős szerepet is kapnak a különböző egyezmények előkészítésében. Így történt ez az egyes hagyományos fegyverekről szóló egyez mény felülvizsgálati konferenciáján is, ahol magyar diplomata elnöklése mellett fogadták el az aknák, meglepőaknák és más eszközök betiltásáról, illetve korlátozásáról szóló módosított, második jegyzőkönyvet. Csatlakozásunk a jegyzőkönyvhöz ebben az eszten dőben május 3án történt, ám a taposóaknák magyarországi korlátozása nem előzmények nélkül való. Mint az országgyűlési határozati javaslathoz csatolt indoklásból is kitűnik, az 1124/95. kormányhatározat hivatkozva az ENSZ közgyűlés '93. december 16án hozo tt 45/75K. számú határozatára, már rendelkezik a gyalogsági aknák exportjának moratóriumáról. A kormányhatározat csak az exporttal, reexporttal foglalkozik, ezért nem tartalmazhatja azokat a szigorú előírásokat, amelyeket a módosított, második jegyzőkönyv vezetne be. Ez a dokumentum szabályozza a gyalogsági aknák típusait, alapvető feltételként kezelve ezen eszközök fejleszthetőségét, illetve önhatástalanító vagy önmegsemmisítő szerkezetek beépítését. Az előírások kötelezik az alkalmazót az aknákkal betelep ített területek szabványoknak megfelelő megjelölésére, a telepített aknák pontos nyilvántartására, illetve a területek harci cselekmények utáni mentesítésére. A jegyzőkönyv szorgalmazza az együttműködést és segítségnyújtást az aláíró államok
