Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 25 (229. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügy-minisztériumi államtitkár:
3308 Mindezek alapján tehát az MSZP országgyűlési képviselőcsoportjának az állás pontja az, hogy nem tudja támogatni az előterjesztést, az előterjesztésnek a tartalmi elemei viszont nyilván beépítendők a következő év márciusában a büntető jogszabályok átfogó módosítása során. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem jelen lévő képviselőtársaimat: kíváne még valaki szólni? Megadom a szót Avarkeszi Dezső államtitkár úrnak. DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök ú r. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kutrucz Katalin és Kónya Imre! Vastagh Pál miniszter úr az expozéja után ismertette a kormány álláspontját a képviselői indítvánnyal kapcsolatban. (21.50) Én most – az általános vita lezárása előtt – néhány, általunk fontosnak tartott kérdésre szeretném ráirányítani a figyelmet. A kormány nem ért egyet a Btk. módosítására irányuló képviselői indítvánnyal, annak ellenére, hogy a Btk. szankciórendszerének felülvizsgálatát – bizonyos módosítását – indokoltnak tartjuk és a javaslat több elemét hasznosíthatónak tartjuk és hasznosítani is kívánjuk. Minden képviselői törvényjavaslat szükségszerű következménye, hogy óhatatlanul megzavarja a kormány, illetve tárcaszinten folyó programozott kodifikációs munkát. Az Igazságügyi Minisztériumban a büntetőeljárási törvény kodifikációja mellett, azzal is összefüggésben folyik a büntető törvénykönyv büntetési rendszerét érintő törvényjavaslat előkészítése. A kormány a Btk. módosítására irányuló törvényjavaslatot – várhatóan – 1997 márciusában nyújtja be az Országgyűléshez. Ez lényegében két terület vizsgálatát, illetve átalakítását jelenti majd. Egyrészt az 1993 óta bekövetkezett módosítások, amelyek a Btk. egyegy részterületét érintették, gazdasági bűncselekmén yek, a feketegazdasággal összefüggő bűnözés, illetve a fiatalkorúak, gyermekek védelme. Ezek óhatatlanul aránytalanságokat keletkeztethettek a módosításokkal nem érintett bűncselekményekkel, ezeknek a tételeivel összevetve. Ezért a felülvizsgálat egyrészt a megfelelő arányok visszaállítását célozza, vagyis az egyes büntetési tételeknek a cselekmény társadalomra veszélyességét, annak mértékét kell tükrözniük. A felülvizsgálat másrészt a Btk. büntetésekre és intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseire terjed ki. Itt alapvető célkitűzés a differenciáltabb büntetéskiszabási gyakorlat törvényi feltételének a megteremtése. Erre pedig azért van szükség, mert Magyarországon, ahogy ezt Csizmadia képviselőtársunk elmondta, a középkeleteurópai országokkal összevetve is, igen magas a szabadságvesztésüket töltők aránya. Feltételezhető, hogyha a szabadságvesztéssel nem járó szankciókat jobbítani tudjuk, akkor több bűnelkövetővel szemben lehetne hatásosan alkalmazni ezeket a szankciókat. Természetesen itt nem a súlyos bűncse lekmények elkövetőire gondolok. Ha nem akarjuk a szabadságvesztés büntetésüket töltők számának jelentős emelését – és gondolom, hogy ebben egyetértés van – , akkor ki kell alakítani a jelenleginél hatékonyabban működő alternatív szankciókat. Ugyanakkor megf igyelhető, hogy egyes súlyos bűncselekményeknél – esetenként – indokolatlanul enyhe a büntetéskiszabási gyakorlat. Ez valós gond, a törvényhozásnak megoldást kell találnia erre a problémára. Az indokolatlanul enyhe ítéletek elkerülésének módját illetően az onban ellentétes a tárca és az előterjesztők véleménye. Az IM álláspontja az, hogy a magyar Btk.nak a büntetések felső tétel határára vonatkozó szabályai biztosítják a kirívóan súlyos cselekmények elkövetőinek megbüntetését. A különösen nagy értékre elköv etett vagy ilyen kárt okozó vagyon elleni bűntettek esetében 2 év és 8 év közötti szabadságvesztés szabható ki. De figyelemmel arra, hogy ilyenkor rendszerint több bűncselekmény valósul meg – a halmazati szabályok alapján – , 12 évig terjedően
