Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 25 (229. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
3305 bármilyenféle bűncselekmény elkövetése mi att, hiszen vele szemben már súlyosabb büntetést kiszabni nem lehet. A feltételes szabadságnál, amit mi javasoltunk annak idején, és amit most Hack Péter ismételten előterjesztett, tulajdonképpen a bírói mérlegelésnek a lehetőségét tágítja ki. A bíró dönth et, hogy akár a mostani törvény keretei között, akár – hogyha ez nem változna, tehát a mi eredeti javaslatunknál 15 és 40 év között – a mostani javaslatnál pedig 25 és 40 év között hol határozza meg ezt az időtartamot, amíg feltételes szabadságra valaki ne m bocsátható. Ha valaki nagyonnagyon súlyos bűncselekményt vagy bűncselekménysorozatot követ el, természetesen nem lenne akadálya ebben a rendszerben, hogy akár az eredeti előterjesztés szerint 35 évben, akár a Hack Péterféle javaslat szerint 40 évben h atározzák meg azt, hogy meddig nem bocsátható feltételes szabadságra, ha a bíró szükségesnek tartja egy nagyon súlyos bűncselekménynél ezt kimondani, ennek igenis van visszatartó hatása. Ugyanakkor azonban ez egy szélső határ. Nincs akadálya, hogy egy ezt megközelítő, akár 510 évvel megközelítő feltételes szabadságot mondjon ki a bíróság, ugyanakkor azonban fönnáll a veszélyeztetettsége az elítéltnek, hogyha esetleg a büntetés végrehajtása során újabb bűncselekményt követ el – és erre sajnos számtalan péld a van, a büntetésvégrehajtás során is különösen erőszakos jellegű bűncselekményekre gyakran sor kerül. Tehát célszerű egy ilyen veszélyeztetettségnek a fenntartása, a másik oldalról viszont az is célszerű, hogy első pillanattól kezdve pszichológiailag ne legyen a reménytelenség állapotában az elítélt, mert ha akár 25, 35, 40 év múlva feltételes szabadságra is bocsátható, de nincs ebből teljesen kizárva. Tehát úgy gondolom, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés tekintetében akár most, akár ha az Országgyűlés a mostani törvényjavaslatot mégsem emelné törvényerőre, a nagy várható, közeli Btk.módosítás keretében foglalkozzon az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésnél a feltételes szabadságvesztés felső határának a megemelésével, mert szüks éges. Éppen az elmondottakra tekintettel. Ugyanakkor azonban nem célszerű, mert tudok arról, hogy szóba került, semmiféle bűncselekménykategóriánál sem a feltételes szabadságnak a teljes kizárása már magában a törvényben, mert ez együtt já rna azzal, hogy nagyon kicsi a valószínűsége, hogy ilyen büntetéseket a bíróság valóban ki is szabjon. Sokkal nagyobb lenne így a pszichológiai hatása is a büntetésnek, nem valószínű, hogy ehhez az eszközhöz nyúlnának, valószínűbb, hogy inkább valamiféle h osszú tartamú végrehajtható szabadságvesztést szabna ki ilyenkor a bíróság. Összességében. A mostani vita, az előterjesztés jó, hogy az Országgyűlés nyilvánossága előtt, még ha szűkebb körű nyilvánossága előtt zajlik le, hiszen a tömegkommunikáció még ilye n körülmények között is erről tudósít, nemcsak egy bizottság keretei között tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot. A törvényjavaslatnak rendkívül pozitív elemei vannak, különösen a konkrét tényállás tekintetében. Az természetesen az Országgyűléstől függ, hogy egészében ezt a törvényjavaslatot így most alkalmasnak tartjae, hogy a Btk.ba beépüljön, mindenképpen azonban magának a javaslatnak, mégpedig magának a vitának nagyon fontos olyan pozitív elemei vannak, amelyek elősegítik azt, hogy Magyarországon az alk otmányozással szinte párhuzamosan – de természetesen szűkebb körben – a másik átfogó törvény, a negatív oldalnak a szabályozása, a büntető törvénykönyv is minél előbb igazodjék a megváltozott társadalmi viszonyokhoz. (21.40) Úgy gondolom, hogy ilyen szemp ontból mind Kónya Imrének, mind Kutrucz Katalinnak az előterjesztéséért köszönet jár. Fontos gondolatokat terjesztettek elő, és éppen ezért, mert előbbre vitték ennek az egész társadalom szempontjából nagyon fontos kérdésnek az ügyét, én örülök annak,
