Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 25 (229. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
3303 Ezek a tényállások valóban időszerűek, gondolok akár a gyermekpornó tekintetében, akár az autólopások tekintetében, akár a robbantások tekintetében, és ezekben valóban szükséges a büntetőjogi védelem, hiszen éppen a társadalmi viszonyoknak a gyors változása következtében olyan újabb fajta elkövetési magatartások is szemünk elé kerültek, amelyek messzemenően elítélést nyernek a lakosság részéről. Elérik azt a társadalomra való veszélyességet, hogy büntetni kelljen őket, vagy akár súlyosabban kelljen büntetni őket, mint például az autólopások esetében a meglevő tényállás nem elégséges az igazi védelemhez, és éppen ilyenekre is k eresnek megoldási módot. A törvényjavaslatnak ez a két szintje bizonyos értelemben problémát jelent annyiban, hogy az általános rendelkezéseknél valóban egy teljes Btk.revízió szükséges. Gondolok a büntetési rendszerre, gondolok a büntetési tételeknek a r endszerére, és majd külön ki fogok térni az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatos elképzelésekre, amelyek külön megérdemelnek egy értékelést. Az általános részeknél az előterjesztés indokolása tartalmazza azt, hogy az értékválasztásnak is jelen tősége van, így többek között például az élet elleni cselekmények feltétlenül veszélyesebbek a társadalom szempontjából, mint bármiféle vagyoni jellegű cselekmény. Természetesen itt is másmás fokozat van, hiszen nyilvánvaló egy egyszerűbb testi sértés nem olyan veszélyes, mint egy súlyos vagyon elleni bűncselekmény, de a legsúlyosabb kategóriákban nyilvánvalóan az élet elleni cselekmények sokkal veszélyesebbek, mint a vagyon elleni cselekmények. Az egész rendszert ahogy áttekintettük, természetesen el lehe t fogadni azt a gondolkodási módot is, ahogy Kónya Imre és Kutrucz Katalin előterjesztette ezt a javaslatát, de ugyanakkor ez bizonyos mértékben szűkíti azt a lehetőséget – éppen az említett házszabályi korlátozásokra tekintettel – , hogy az egész Btk.nak esetleg egy másféle arányosítását el lehessen végezni a büntetési rendszer tekintetében. Nem lehet ugyanis hozzányúlni olyan tényállásokhoz, amelyeknél esetleg indokolt lenne az általuk javasolt szigorral való összhang megteremtése, ezen persze lehet vitat kozni az adott tényállásnál mennyire indokolt, mennyire nem, éppen ebben a körben gondolok itt az élet elleni cselekményeknél az arányosításra, de nem lehet hozzányúlni a házszabályi rendelkezések miatt. A miniszteri reagálás is tulajdonképpen az átfogó ré szeket tartotta problematikusabbnak, hiszen ez az egész Btk.szerkezetet érinti. A konkrét tényállások tekintetében – ha valóban szükséges a gyorsabb büntetőjogi beavatkozás – , a konkrét tényállásoknál valóban indokolt lehet akár a gyermekpornó tekintetébe n a Btk.nak a szükségszerű kiegészítése. Maga az előterjesztés feltétlenül az utóbbi időben parlament elé került Btk.módosításokhoz képest sokkal átfogóbb, és mindenképpen színvonalas. Tehát úgy gondolom, hogy elismerést érdemelnek az előterjesztők ezért , hogy a parlament elé hozták a javaslatukat. Természetesen ez egy variáció, amivel lehet vitatkozni. Én úgy gondolom, hogy a vitának az átfogó jellege érdekében azért, hogy az egész Btk.t tulajdonképpen összhangban lehessen akár az általuk felvázolt igén yeknek megfelelően is módosítani, célszerűbbnek látszik, hogy az egységes, nagy Btk.módosítás keretében kerüljön a parlament elé ezeknek a kérdéseknek egy összefüggő, átfogó, nagy módosítása, amelyik az egész Btk.t áttekinti. A büntetési rendszerben külö n szeretnék foglalkozni azzal a kérdéssel, amelyet éppen a rendszer összhangja érdekében, de érintőlegesen érint a mostani előterjesztés, ez pedig az életfogytiglani szabadságvesztésnek a kérdése. (21.30) Az Alkotmánybíróság, amikor alkotmányellenesnek mi nősítette a halálbüntetést, tulajdonképpen az Országgyűlésnek szabad kezet adott abban, hogy a legsúlyosabb magatartásokért kiszabható büntetést, ezt rendszerszerűen kidolgozza, beépítse a Btk.ba, amelyik ha nem is a halálbüntetésnek a súlyával, de annak a visszafordíthatatlan következményeivel is – és a hibák kijavíhatatlan jellegével is – elvetésre került az alkotmánybírósági döntésben. Kell valamiféle olyan nagyon súlyos büntetés,
