Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 10 (198. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP):
34 vonatkozó törvényi szabályozásáról rendelkezik. Az előbbiek együttesen az 1991. évi IV. törvény teljes körű átalakítását is igénylik. Mindezek előrebocsátásával úgy gondolom, hogy több alapv ető törvényi feltétel egységes megalkotása, átalakítása után lenne ésszerű ennek a törvényjavaslatnak a véglegesnek szánt tartalmi és formai kialakítása. Örömmel lehet üdvözölni, hogy a törvényi szabályok tömege között olyan is található, amely a végrehajt ást szolgálja, illetve szankcionálja. Csak remélni tudom, hogy az ilyen jellegű törvény maga is végrehajtásra kerül. Ennek pedig akkor van realitása, ha szabályai a gyakorlatban alkalmazhatók. Például gondoljunk a feketegazdaság jól ismert kirakatára, a Mo szkva térre. A metró bejárata fölött többnyelvű tábla hívja fel a figyelmet az engedély nélküli árusítás tilalmára. A metró bejárata előtt többvonalú "körkörös védelemben" különböző nemzetiségű, engedély nélküli árusok tömege. Kissé távolabb - külön csopor tot alkotva - a feketefoglalkoztatás számára olcsó munkaerőt jelentő munkanélküliek gyülekeznek. Semmit sem fog érni ez a törvényjavaslat, ha elfogadását követően - bár a metróbejárat fölé kiakasztják a feketefoglalkoztatás törvényben írt szankcióit is tar talmazó táblát - de a metróbejárat alatt a kép változatlan marad. Pozitívum, hogy a törvényjavaslat elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a korábbi szabályozáshoz képest a munkavállalót és a munkáltatót jogilag mellérendeltebb helyzetbe hozó szabályozás kö rülményei között, a munkáltatónak mégis kiszolgáltatottabb munkavállalót - az őt most is védő, kisebb számú, kógens szabályoknak megfelelően - az ellenőrzés következtében védelemben részesítse. Feketefoglalkoztatás esetén az állam elesik az adójövedelmekt ől, a társadalombiztosítás a tbjárulékoktól, és ez - társadalombiztosítási szempontból - hátrányos a munkavállalókra is. Nem tűnik elég átgondoltnak a három pénzfizetést jelentő, büntető jellegű jogkövetkezmény: a munkaügyi bírság, a szabálysértési pé nzbírság és a rendbírság összhangja. Anélkül, hogy a szabályokat kijátszó trükkökhöz tippeket akarnék adni, példaként említem a 7. § (7) bekezdését, amely szerint egy ellenőrzés során feltárt ugyanazon jogszabályi rendelkezés megsértéséért a munkaügyi bírs ág mellett nem lehet szabálysértési pénzbírság vagy rendbírság. Vajon mit tesz majd a hatóság, ha - a munkaügyi bírság kiszabását elkerülendő - saját szabálysértési megbüntetésére jelentkezik a vezető? Kifizeti a tízezer forintos szabálysértési pénzbírságo t, ezáltal megtakarítja az akár 3 milliós munkaügyi bírságot cége számára, majd felveszi munkáltatójától a - mondjuk - félmilliós jutalmat. Ilyen módon mindketten jól járva, a szabály lehetősége folytán elég egyszerűen kijátszhatják a törvényjavaslat szig orúbb szankcióit. Miután úgy alakult, hogy a kereszténydemokraták nevében én beszélek ma ebben a témában, természetesen átolvastam a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság jegyzőkönyveit, ahol a vita az 1. § (4) bekezdéséről a szívességi, ellenérték nélkül i munkáról folyt. Ebből idézem Pulay Gyula államtitkár úrnak a minisztérium részéről elmondott álláspontját: "Ez a törvény most tulajdonképpen a bíróságokra bízná azt, hogy mit fogadnak el. Hogyha azt mondja, hogy én megépítettem a szomszédnak a házát, ő m eg most megépíti az én házamat, akkor ez most szívességi? Elfogadjae, hogy ez szívességi alapon történik, vagy nem fogadja el szívességi alapon. Én el tudom képzelni azt, hogy a törvényhozó adjon bizonyos szempontokat erre vonatkozóan, hogy szívességi mun kának mit tekinthet. Nem nagyon találtuk meg ezeket a cölöpöket, ezért nem tudtuk beépíteni a törvényjavaslatba". Pulay államtitkár úr dicséretes őszinteségéből kitetszik, hogy nem körvonalazódik a pontos megoldás. Az igazsághoz tartozik, hogy ez valóban i gen nehéz dolog. Úgy gondolom, hogy természetesen egyfelől meg kell akadályozni a feketemunka szívességi munkának való álcázását, de másfelől fel szeretném hívni a figyelmet a kaláka országépítő értékére. Hiszen anyagi értelemben, például a családi házakat jórészt így építették. Nem anyagi értelemben pedig emberi kötődést adó, közösségteremtő érték. Ezért semmiképpen sem szabad rombolni a kaláka hagyományait. A 3. § (2) bekezdésével kapcsolatban különböző értelmezéseket lehet tulajdonítani annak a megfogalm azásnak, hogy bizonyos esetekben a felügyelő a munkaügyi ellenőrzést "bejelentésre folytatja le". Vajon azt jelenti ez a megfogalmazás, hogy ilyen esetekben hivatalból nem lehet az
