Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 25 (229. szám) - Bejelentés mentelmi ügyben - Az ülés napirendjének elfogadása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZABÓ RUDOLFNÉ DR. (SZDSZ):
3269 munkanélkülirendszerből, de ami ebből a szempontból igazán nagy gondot jelentett, semmiféle további rendszeres ellátást nem kap. Valójában persze nem tudjuk felmérni igazából, hogy aki kiesik a munkanélküli ellátási rendszerből, nem tud, nem képes vagy nem akar dolgozni. Kérdés persze az is, hogy ebben a munkaügyi központok, illetve az önkormányzatok munkájának igen változó hatásfoka mennyire játszik közre. Az előbb azt említettem, hogy nincs rá módunk, hogy hogyan lehetne ezt leválogatni. Itt jegyzem meg, hogy igenis működik már egy kidolgozott módszer, de kísérle ti programként Budapesten felmérték a tartós munkanélküliek állományát, és valójában kiválogatták a különböző szempontok szerint a tartós munkanélkülieket, ami azt jelenti, hogy meg lehet határozni, hogy kik számára érdemes és szükséges és kell megfelelő f elkészítő, tehát munkavállalásra felkészítő programokat ajánlani. Kik azok, akiket ki kell zárni a rendszerből és nem adni tovább a munkanélküliellátást azoknak, akik nem akarnak munkát vállalni, vagy történetesen feketemunkát vállalnak, és van a harmadik kategória, a szociális ellátásra szorulók, akikről jelen pillanatban most szó van. (Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Természetesen ehhez szükséges lenne, hogy ezt a módszert egyrészt el tudjuk fogadtatni, vagy el tudják fogadtatni másrészt el lehessen terjeszteni, ez nagyban segítené a munkát. De mi várható ezután, a törvény hatálybalépése után? Az önkormányzatokra az eddigieknél is több és szakmai hozzáértést feltételező feladat hárul. Erre viszont nincsenek fölké szülve, ezzel azt hiszem, mindnyájan tisztában vagyunk. Más kérdés, csak megjegyzem közben, hogy a rendelet hatálybalépése és az önkormányzati rendelet meghozatala nincsen szinkronban. Ez nem átlátható számomra, hogy ez hogyan hidalható át. Másrészt, mint erről szintén már szó volt, újszerű feladat hárul a családsegítő intézményekre. Kötelező együttműködést ír elő a törvényjavaslat ott, ahol a segítséget igénylők megjelenése teljesen önkéntes. Ez önmagában véve elég nagy problémát fog okozni a módszerek tek intetében. De még nagyobb gond, hogy a 3200 település közül 115120 rendelkezik családsegítő szervezettel, és éppen azokon a településeken kialakulatlan a hálózat, ahol a legtöbb tartós munkanélkülit kellene majd rendszeres szociális segélyben részesíteni, mert hisz ezeken a településeken van a legkevesebb munkavállalási lehetőség, mint az köztudott. A családsegítő szolgálatok kiépítésének előírt határideje jelenleg számomra nem tisztázott, és a megvalósulása pedig valójában nagyon kétséges. Más szociális i ntézményekhez rendelni pedig ezt a feladatot szerintem elfogadhatatlan, de éppígy elfogadhatatlan az is, hogy adott esetben általános iskolai végzettséggel rendelkező falugondnok végezze el ezt az igazán nagy szakszerűséget igénylő munkát. Ez hosszú időre visszavetheti az adekvát ellátási rendszer kiépülését. Erről tovább nem kívánok részletesebben beszélni, hisz Szabó Sándorné ezt elég részletesen elmondta, én csak megerősíteni kívántam azokat, amiket ő elmondott. A meglévő családsegítő intézményekben is g ondot okoz, hogy a törvényjavaslat feltételezi, folyamatosan működnek a szociális és mentálhigiénés programok. Ez sajnos, nem így van, mivel az önkormányzatok nem biztosítják e programok finanszírozását, még akkor sem, ha a szakmai felkészültség és a kidol gozott programok rendelkezésre állnak. Legfeljebb a pályázás bizonytalan lehetősége áll fenn számukra. Végezetül mindenképpen helyeselendő, hogy valamilyen minimális ellátást kapnak azok az emberek, akik nem képesek a munkavállalásra. De várhatóan ösztönzi majd, és ez a még inkább kedvező, vagy várhatóan kedvező, hogy ösztönzi majd az önkormányzatokat a helyi foglalkoztató szervezetek, közhasznú társaságok megszervezésére, hiszen rá is kényszerülnek a költségek növekedése miatt. Megmondom őszintén, csak zár ójelben jegyezném meg, hogy én nem látom annyira kedvezően a helyzetet, mint Jauernik István kollégám. Az igaz, hogy így kellene működniük az
