Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 25 (229. szám) - Bejelentés mentelmi ügyben - Az ülés napirendjének elfogadása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
3267 csak azt jelenti, hogy még a látszatapát, a pótapát vagy pótanyát i s – hogy is mondjam – valahogy dugdosni kell majd a hatóság elől. Nagyon meggondolatlan ez a terminológiai változtatás – társadalmi hatásai következtében. Különösen akkor, amikor az élettársi együttlétet most már jogilag megerősítettük előzőekben az Ország gyűlés által. A második, a szűkítésre példaként, hogy a munkanélkülisegélyből vagy munkanélkülitámogatásból kiszorult 4050 ezer embernél 8500 forint lesz várhatóan az, amit kapni fognak: a minimum nyugdíj 70 százaléka. Nagyon sokan közülük egészségügyi okokból szorultak ki a munkaerőpiacról. 8500 forintból nem fogják tudni a gyógyszerköltséget fedezni, mégis minden más támogatottal, rendszeres szociális segélyben részesülővel szemben ez a 4050 ezer ember nem lesz jogosult közgyógyellátásra. (A jegyzői s zéket Boros László helyett Szili Sándor foglalja el.) Nagyon szűk keblű, szőrös szívű az a kormányzat, amely 4050 ezer ember esetében ilyen megszorító intézkedéseket elfogadhatónak tart. A 6062 év közöttiek, akiknek tényleg örültem, hogy a nyugdíjra nem jogosultak széles köre most legalább rendszeres szociális segély formájában a megélhetéséhez valamiféle nemzeti alapnyugdíjjal megfelelő egyenértékű támogatást kap, úgy tesz, mint hogyha 62 év lenne a nyugdíjkorhatár. Noha nem az. Nőknél valamikor 2000 ut án lesz. Ez a két év a 60 és a 62 között egyszerűen érthetetlen számomra, hogy miért maradt ki a segélyre jogosultak köréből. Hogy azután jogosultake vagy csak kaphatnak, erről Surján képviselő úr bővebben beszélt. Nem kívánok szót ejteni róla, de ha egys zer elhatároztuk, hogy Magyarországon senki sem halhat éhen, akkor ennek teremtsük meg a feltételeit. Sirály képviselő úr üdvözölte a normatív támogatás kiterjesztését a nem állami szociális intézményekre, egyházi, társadalmi szervezetek által fenntartott és egyéb intézményekre. Valóban üdvözlendő. Azonban igen feltűnő, hogy az egész törvény, minden rendelkezése '97. január elsején lép érvénybe, ez az egy paragrafus csak '98. január elsején. Nincs itt Sirály képviselő úr, különben megkérdezném, hogy a hatál yba léptető rendelkezéseket miért nem olvasta el, amikor ezt a normatív támogatást üdvözölte? Egyszerűen elképesztő! Olyan diszkriminációt jelent az állami és a nem állami – mondom, nemcsak egyházi, hanem egyéb alapítványi, egyesületi, társadalmiszervezet i intézmények hátrányára, ami elfogadhatatlan. Az utolsó, amit tényleg kifogásolnom kell, az a szociális intézmények normatív normáinak, működési feltételeinek előírása lenne, amit a népjóléti miniszterre bízna törvény. Tapasztaltuk a kórházi normatíváknál , hogy valamikor úgy állapították meg azokat, hogy pont annyi kórház essen ki a rendszerből mint működésképtelen vagy nem engedélyezhető, amennyi ágy megszüntetése elősegítené a tízezer ágy kívánt megszüntetését. Na most, a szociális otthonok fejlesztése v olt akkor a jelszó, amivel ezt indokolták. A tervezett rendelet, ugyanilyen megszorítások mellett, a szociális otthonok egyharmadát ítélné bezárásra. A kettő együtt nem megy, kérem. Most vagy a kórházi ágyakat csökkentjük és a szociális ágyak számát növelj ük, vagy pedig nem csökkentjük a kórházi ágyak számát, de akkor a szociális ágyak számát ugyancsak nem lenne szabad csökkenteni, de hogy mind a kettőt áldozatul dobjuk, azt nagyon nehéz lenne megmagyarázni. Ezek voltak a kifogások, a gondok, amikben nincs határozott véleményem, de azt szeretném, hogyha a vita során erről szót ejtenénk. Az együttműködés feltételeinek előírása. Amíg munkanélküli volt a munkanélküli, addig előírták számára az együttműködést. Ugyan egy jogalkotási gyöngyszem formájában, ami úgy fogalmaz, hogy "Együttműködést nem vállalónak minősül az a munkanélküli, aki az illetékes munkaügyi központtal nem működik együtt". Tehát ugye, az idem per idemnek ez egy olyan klasszikus esete, amit az akkori jogszabályban csak az tett elviselhetővé, hog y a Munkaügyi Minisztérium rendelete meghatározta, hogy mit jelent a munkaügyi központtal való együtt nem működés.
