Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 25 (229. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
3237 jövedelem 11 százalékát áldozza erre. Talán ez is oka, hogy 15 évvel tovább él egy amerikai állampolgár, mint egy magyar ember. És történik mindannak a káosznak a kellős közep én, amit, ha fene fenét eszik is – mondta a miniszter úr – az egészségügy megreformálása, átalakítása mindenképpen lezajlik, legfeljebb ő nem várja ki a végét. Ezt nem mondta, de ezt tapasztaljuk. Történik akkor, amikor az egész ország zeng a tiltakozásokt ól a kórházbezárások miatt, amikor húszezer orvos kénytelen bírósághoz fordulni, amikor kórházak tucatjai fordulnak bírósághoz, és kérem – ami nem volt Magyarországon soha – , sztrájkolni készülnek orvosok és nővérek. (15.50) Gondolják meg! Minek kellett történnie, hogy egy orvos idáig jusson? Gondolják meg! Én harminc évig praktizáltam, és tudom, milyen szörnyű, amikor négy légzésbénult betegre három lélegeztetőgépem van, és azzal, hogy ki marad ki, halálra ítélek egy embert. Gondolják meg, hogy az orvoso knak naponta ilyen dilemmákkal kell találkozniuk, amikor nincs elég gyógyszer, műszer, és amikor a felelős egészségügyi irányítás – ráadásul – még minősíthetetlen, cinikus módon őket teszi felelőssé a kialakult helyzetért. Amikor azt halljuk, hogy azért ma radnak el szívműtétek, mert bőrgarnitúrát vásároltak a kórházak – és hiába cáfolják – az már nem jelenik meg. Amikor felelős személy azt mondja, hogy a kórházak csődjéért azok a trükkök felelősek, amiket ő is nagyon jól ismer, hiszen volt kórházigazgató. V agy amikor az államtitkár úr ma reggel azt mondja, hogy azért nincs béremelés az egészségügyben, mert másra költötték a pénzt. Nos, a most tárgyalandó pótköltségvetésben elismerik, hogy ez nem is volt benne, tehát másra nem lehetett költeni. Kérem szépen, ha még csak népjóléti miniszter nem lenne, azt el lehetne viselni, de ennek a kormánynak népjóléti politikája sincs. És ez a tragédia. Kérem, kormánypárti képviselőtársaim, kérem, tisztelt kormány, hogy egy ilyen katasztrófahelyzetben, válsághelyzetben gyo rs, határozott és eredményes intézkedéseket tegyenek, különben nemcsak az a nyilvánvaló tény marad fenn a történelemben, hogy ez a népjóléti miniszter volt a legrosszabb a magyar történelemben, hanem az önök kormányáról is az lesz a vélemény, hogy ez volt a (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) legrosszabb kormány a magyar történelemben. (Taps az ellenzéki pártok oldalán.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megvárom, míg a frakcióvezető urak, frakcióvezetőhelyettesek megnyomják a gombjukat, ha óhajtják. (Az ellenzéki pártok padsoraiból: A kormány...) A kormány is vár, tisztelt frakcióvezetőhelyettes úr! (Az ellenzéki pártok padsoraiból: Ez a baj.) Megadom a szót Pusztai Erzsébet frakcióvezetőhelyettes as szonynak, MDNP. DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kis Gyula képviselőtársam azt a kérdést tette fel, hogy kinek az ügye az egészségügy. Azt a helyzetet nézve, ami itt hónapok óta kialakult, és különösen az utol só három hetet, egy dologban biztos lehetünk: az egészségügy ennek a kormánynak nem ügye. Mert ha ügye lenne, akkor foglalkozna vele. Nem várna két hétig, hogy eldöntse, hogy vajon kelle miniszter vagy nem, meg új legyen, vagy másik legyen, vagy régi legy en, gondolkodási időket adva. Nem várna azzal, hogy azokkal a problémákkal, amiktől már ordít az ország, valamilyen módon foglalkozzon. Lehet ezt konkrét tényekkel igazolni, hiszen a kórházkonszolidációt csak fél évig nem csinálta meg. A saját maga, rendel etbe foglalt határidejével szemben fél éven keresztül, mindaddig, amíg be nem nyújtották a számlát a legnagyobb szállítók, a kisujját se mozdította. Tologatta a problémát előrehátra. Ezek után nem állíthatja a kormány azt, hogy komolyan veszi az egészségü gyet. Ez az egyik kérdés. A másik az: hónapok óta, menetrendszerűen jelennek meg azok a megszólalások felelősnek mondott vezetők részéről, amik igyekeznek megosztani az egészségügyi dolgozókat, igyekeznek
