Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 10 (198. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
31 tervezeteket, és tárgyalásról tárgyalásra nagy türelemmel és kompromisszumkészséggel al akították ki a végleges formáját ennek a nagyon fontos törvénytervezetnek. Úgy ítélem meg, hogy a kormánypárti képviselők nevében ígérhetem, hogy minden konstruktív módosító indítványt hasonló türelemmel és kompromisszumkészséggel fogadunk annak érdekében, hogy ha még lehetséges, akkor még jobb, a gyakorlati élethez igazodó törvényt fogadhassunk el mihamarább ebben a Házban. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Általános taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Elő zetes jelentkezés alapján megadom a szót Győriványi Sándor úrnak, Független Kisgazdapárt. Szólásra készül Semjén Zsolt, Kereszténydemokrata Néppárt. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen Tisztelt Országgyűlé s! A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény megalkotása az ország jelenlegi gazdasági körülményei között kétségtelenül indokolt. Az a decentralizált ellenőrzés, amely a korábbi években jött létre, nem számolt a gazdasági helyzet ilyen méretű romlásával, nem számolt azzal, hogy a piaci körülmények között a foglalkoztatás körében ekkora anarchia alakul ki. A munkanélküliség - ha azok számát is tekintjük, akik kiestek a munkanélküli segély és a statisztikák köréből - olyan mértéket öltött, amely a munkavállalók kiszolgáltatottságát már az elviselhetőség határáig juttatta. Ilyen körülmények között mindenképpen hasznos és szükséges, ha az állam - bár nem mindig konform - piacszabályozásokkal a munkavállalók kiszolgáltatottságának csökkentése érdekében jogszabályi felhatalmazás alapján szervezetten beavatkozik. A törvényjavaslat benyújtását az elmondottak alapján elégedetten fogadtam, de mint az elmúlt ciklusban is oly gyakran tapasztaltam, hogy e jogszabálytervezet kidolgozói sem tudtak felülemelkedni részleges sze mpontokon. Az ellenőrzés rendszerének kidolgozásánál nem a jogszabályok, a törvények minél maradéktalanabb betartására helyezték a hangsúlyt, hanem a beszedhető bírságokra. A témakör fontossága miatt mindenképpen megérte volna, ha valóban rendszerré lehete tt volna szervezni a munkaügyi ellenőrzést. A bírságolásra való törekvés már a törvényjavaslat 1. §ában előbukkan, amelynek alapján a kisvállalkozások kellően megkopaszthatók. Közismert az a gyakorlat a törvénynek megfelelően, hogy a vállalkozások tevéken ységüket még a cégbejegyzés, azaz a társasági szerződés cégbírósági felülvizsgálata előtt megkezdhetik. A felülvizsgálat - általában - időben elhúzódik, és a szükséges módosítások csak menet közben születnek meg. A legtöbb problémát éppen az jelenti, hogy a tagok közreműködése - akár személyes közreműködés, akár mellékszolgáltatásról legyen szó - a társasági szerződés elkészítésekor még nem pontosan körvonalazható. Annak ellenére, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény a közreműködés módját, illetve m ibenlétét rögzíti, a gyakorlatban többnyire általános megfogalmazások kerülnek a szerződésekbe. Ezeket aztán vagy pontosíttatja a Cégbíróság, vagy bizony úgy marad. A társasági szerződés menet közbeni módosítása pedig nem egyszerű dolog. Komoly költséggel és papírmunkával jár. Mindezek ismeretében a törvényjavaslat nem azt hangsúlyozza, hogy miképpen lehetne ezt a kérdést rendezni - természetesen kiszűrve az esetleges visszaéléseket , hanem megoldja oly módon, hogy a társasági szerződés értelmezését, a jog viszony minősítését a munkaügyi felügyelőre bízza, ugyanakkor a bizonyítási terhet a társaságra hárítja. Felhívom a figyelmet arra, hogy ez a megoldás ellentétes az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. államigazgatási törvény előírásaival, amely arra kötelezi az ellenőrzést végzőt, hogy a tényállás tisztázására törekedjék, és mérlegelje a bizonyítékokat. (11.50) Itt szó sincs a valóság föltárásáról és a tények mérlegeléséről. A felügyelő minősít. A bizonyítási teher áthárítása ugyancsak elképesztő a demokratikus joggyakorlatban. Ha a felügyelő az általa ellenőrzött féllel együtt vizsgálja a bizonyítékokat, akkor vagy a tényleges helyzetet állapítja meg -
