Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor):
2913 beruházásokat tegyen bárki is, és nagyonnagyon várja az ors zág tőlünk, parlamenti képviselőktől, hogy ebben egyezségre jutva egy újabb 60/1991es határozatot, egy - mondjuk - 17/1997es határozatot elfogadjon az Országgyűlés. Én ehhez minden segítségünket felajánlom, és minden megértő együttműködésüket nagyon kösz önettel fogadok. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Miután megélénkülni látszanak a jelentkezések, a még rendelkezésre álló töredék időket szeretném ismertetni. Az MSZPnek maradt 2 perc 10 másodperce, az SZDSZnek nincs hátralevő ideje, a Kisgazd apárt 9 perc 20 másodpercet átadott az MDFnek, és így az MDFnek még van 3 perc 30 másodperce, a Fidesznek van 1 perc 30 másodperce és az MDNPnek 6 perc 10 másodperce. Lezsák Sándor képviselő úrnak megadom a szót, tehát 3 és fél percre. LEZSÁK SÁNDOR (MD F) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mint a vita kezdeményezője kell hogy megfogalmazzam csalódásomat. Csalódás volt ez a vitanap nemcsak az érdektelenség miatt, hanem elsősorban a kormányzat szereplése és a kormányzó pártok szereplése miatt. Mert azt azért joggal elvárhattuk, hogy kapjunk egy előzetes anyagot a tárcától. Azt azért joggal elvárhattuk volna, hogy kormányzati félidőben a kormányzat nézzen szembe azzal, mit ígért 199394ben a választási kampányában, és mit teljesített ebből ezen a ter ületen. Azért joggal elvárhattuk volna, hogy megnyugtató képet adjon arról, hogy mi fog történni az országban az elkövetkezendő másfél esztendőben mindaddig, amíg kormányzati idejük lejár. Hiszen egy olyan területről van szó - sokszor elhangzott , hogy a felelősség közös, és hiába fogalmazzák kormányzati képviselők itt az ellenzék felelősségét, hiába próbálnak bennünket demagógiával vádolni, demagóg az a kormány, amelyik választási ígéreteivel próbálja elkábítani az országot, és utána teszi, amit tesz, mag a ellen haragítja nemcsak a közvéleményt, de szétszedi az intézményeket, és nem hallgat bele igazán abba a magyar valóságba, ami körülöttünk van. Nem hallgat bele azokba a tüntetésekbe, amelyek Szentesen, Hódmezővásárhelyen, Pincehelyen, Edelényben és másu tt - a kórházi ágyak csökkentése miatt - történik. Nem hallgat bele abba a magyar valóságba, amely ott a gyógyszertárakban, a gyógyszertári sorokban hallható. Nem próbálja átélni azoknak az orvosoknak a belső aggodalmát, dilemmáját, amikor gyógyítania kell , de ehhez eszköze nincsen, és váratlan helyzeteket teremtenek számára. Nem hallgat bele a mentősöknek a gondjaiba, nem hallgat bele az ápolónőknek a gondjaiba, és itt ülnek körülöttünk a társadalombiztosítási önkormányzatnak a képviselői, gondolom, számuk ra is csalódás ez, hiszen nem kaptak olyan muníciót a kormányzattól elsősorban, amellyel munkájukat javítani, erősíteni tudnák. Miért mondom, hogy a kormányzattól? Vegyék tudomásul, hogy a kétharmados többségé az igazi felelősség. Önök mindent megtehetnek, de az ellenkezőjét is. A kétharmados többség igenis lehetőséget adott volna két esztendővel ezelőtt, hogy egy lendületes, határozott kormányvezetéssel és valóban megvalósítható programmal egészen más helyzetben legyen a magyar nyugdíjas társadalom, egésze n más helyzetben legyen az ország, és egészen más jövőképünk legyen. Így nem marad más, mint az az ellenzéki, vagy reméljük, hogy bővíthető kerekasztal, ahol megfogalmazhatjuk és kidolgozhatjuk azt a nemzeti egészségügyi programot, amely lehetőséget ad egy egészen másfajta ezredvégnek a megszervezésére, létrehozatalára. A csalódás mellett mégis köszönöm ezt, hiszen ezt a tanulságot is be kell építenünk az elkövetkezendő másfél esztendő munkájába. Köszönöm. (14.40) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Megadom a szót a szót Pusztai Erzsébet képviselő asszonynak, Magyar Demokrata Néppárt.
