Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - JUHÁSZ GÁBOR (MSZP):
2900 megnövekedett számú időskorú lakosról, a ma nyugdíjban lévőkről és a holnap nyugdíjba lépőkről. Azon fölül, aki teheti, természetesen tegye, hiszen ez a megtakarítás gazdasá gilag is, emberileg is arra ösztönöz mindenkit, hogy ilyen megtakarításokkal éljen. Az egészségügyben viszont továbbra sem tartjuk elfogadhatónak a szolidaritási elv feladását, egyszerűen azért, mert az egészségügyi kockázat nem kiszámítható kockázat. Itt nem lehet az öngondoskodásra, arra, hogy felelősen döntsön az állampolgár a saját jövőjére, erre nem lehet hivatkozni, mert jön egy influenzavírus, és akkor hiába gondoskodott korábban; vagy elzáródik, beszűkül egyik koronáriája, és nincs annyi pénze - még a legnagyobb tőketulajdonosnak sem , hogy egy szívműtétet ki tudjon fizetni, netán egy májátültetést. Tehát a szolidaritás elv és a biztosítási elv harmóniáján nyugvó, kiegészítő biztosítást lehetővé tevő, de európai típusú, kötelező, mindenkire kiterjed ő és a keresetarányos befizetéseken alapuló társadalombiztosítást képzeltünk el és képzelünk el a továbbiakban is. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Megadom a szót Juhász Gábor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. JUHÁSZ GÁBOR (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt érdeklődő Képviselőtársaim! Kedves Rádióhallgatók és Televíziónézők, akik még nem unják ezen a szép napos időben ezt a társadalombiztosítási vitát reggel óta. Hallgattam, és az fogalmazódott meg bennem, hogy vajon mire is jó ez a vitanap. Kinekkinek volt ebben valami ars poeticája, amit már itt előadott. Bizonyos értelemben, én úgy hiszem, hogy teljesen jogosak ezek a bemutatásra hajlandó megnyilatkozások. De azért valójában meg kell arról emlékeznünk, hogy ez néhány olyan szánd ék elleplezését tükrözi, amelyet én itt tetten értem. Az egyik ilyen, hogy fáj az az ellenzéki pártoknak, hogy ezek a tbönkormányzatok ilyen összetételűek, amilyenek. Lehet, hogy nem csak nekik fáj. Azért gondolom ezt így, mert ennek itt hangot adtak több en is, és volt itt olyan felszólaló is, aki nevén nevezve a szívének kedves vezetőket meg is nevezte. Érdekes volt mert, azért mindenkit nem - hát azért, gondolom, hogy van különbség a dologban. Úgy hiszem, hogy ez az 1997. évi önkormányzati, tbönkormányz ati választások előtt egyfajta jel arra vonatkozólag, hogy ma a politikai pártoknak van szándékuk ezeknek az önkormányzatoknak az összetételére majd nyilatkozni. A másik ilyen nagyon érdekes számomra, egy kicsit meglepetésként is megjelenő jel a nosztalgia keltés volt az előző négyéves ciklusra. Ezt azért tartom meglepőnek, mert hogy még csak két év múlt el, és én azt hiszem, ezzel találkozom, hogy az emberek általában nem felejtették el, hogy mi volt itt az előző négy évben. És hogy pont az érintettek próbá lnak nosztalgiát kelteni a saját maguk ügyei iránt, ez azért, én úgy gondolom, hogy egyfajta olyan optimizmus, amit én nem látok megalapozottnak. A harmadik dolog, amit érzékeltem, hogy azt próbálják bemutatni, hogy ez a kormány ez tehetetlen, cselekvőképt elen, és úgy általában is el lehet róla mondani, hogy egy borzasztóan nagy zűrzavarban ülünk itt, és a folyamatok most már kezelhetetlenek, dilettantizmus van, zűrzavar van, és csak mi lehetünk, akik majd leváltjuk ezeket, és - mondják többen is - nekünk m ég jövőképünk is van. (13.40) És ezek a jövőképek itt úgy rajzolódnak ki előttünk, hogy vagy olyan szavak és kifejezések álcájába bújnak, amelyeket, én úgy hiszem, hogy még a hozzáértők sem értenek pontosan, ha egymásutániságában végighallgatják. Vagy pedi g olyan egyszerű frázispuffogtatással történik, ami, azt hiszem, hogy nem méltó a politikai vitanap intézményéhez. És hát ebben a szituációban a szocialista képviselők sincsenek könnyű helyzetben. Egyik oldalról nekünk nem lehet eszközünk a demagógia, hisz en, bár el lehet ezeket puffogtatni, de a gond itt marad a vállunkon. Tehát nem fogunk ettől tudni megszabadulni. Van felelősségünk. Hiszen "a
