Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár:
2837 folyamatos működés, az intézmények ellátják feladataikat. Ebben a legnagyobb szerepük az egészségügyben dolgozóknak van, akiknek túlnyomó többsége - a szerkezeti és finanszírozási változások ellenére is - naponta magas színvonalon, hivatásként gyakorolva végzi munkáját. Ugyanakkor az egészségügy szereplőinek mindegyike elégedetlen. Elégedetlenek az egészségügyben dolgozók, mert munkájuk fel tételei és anyagi megbecsülésük elmaradt mind a ténylegesen nyújtott teljesítménytől, mind pedig az általában elvárhatótól. Elégedetlenek a biztosítottak, mert a járulékot fizetők nagyarányú terhelése mellett is nyilvánvalóak a működés hiányosságai és egyr e nagyobb közvetlen fizetési kötelezettség hárul rájuk, például a patikákban, amikor kiváltják receptjüket. De elégedetlenek a rendszer irányítói és finanszírozói is, mert az egészségügyre fordított kiadások nem kellő hatékonysággal hasznosulnak. A folyama tos reform se tudta felszámolni az ország egyes területei között mutatkozó - indokolatlan - egyenlőtlenségeket, nem sikerült felszámolni az egészségügy feketegazdaságát, a hálapénzrendszert. Mindezek alapján vannak, akik úgy vélik, hogy a magyar egészségüg y összeomlott. Aki azonban ismeri a rendszer folyamatos működését, az tudja, hogy általános válságról nem beszélhetünk, de valóban gyakoriak és ismétlődnek a válságjelenségek és krízishelyzetek. Mi áll a negatív jelenségek hátterében? Elsősorban egy olyan egészségügyi intézményszerkezet, amely az elmúlt évtizedekben - mennyiségi szempontból - folyamatosan növekedett, sok területen biztosította az ellátás minőségi fejlődését is, de a fejlesztések egyenetlenül történtek, sok esetben tervezetlenek és szervezet lenek voltak, meghaladták az adott területen szükséges mértéket és a működtetéssel járó folyamatos anyagi lehetőségeket is. Ez az intézményrendszer - a jelenlegi helyzetben - nem alkalmas arra, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközöket hatékonyan hasznosíts a. Az intézményrendszer sok esetben nem alkalmazkodott az egészségügyben mutatkozó kihívásokhoz sem. A lakosság egészségügyi állapota romlik, előtérbe kerültek a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések, de nem jöttek létre kellő számban a z ezeknek a betegségeknek az ellátására szakosodott intézmények, osztályok. Más szakterületeken viszont túlméretezett a kapacitás és fennmaradását lobbyérdekek is segítik. A társadalom idősödése is új kihívások elé állította az egészségügyet. Az idős korba n jelentkező betegségek kezelése vagy az egyszerű, de tartós, folyamatos ápolás intézményei nem alakultak ki és nem kellően felkészült az egészségügy - az életkor előrehaladtával - automatikusan nagyobb számban jelentkező krónikus betegségek ellátására. A magyar gazdaság teherbíró képessége nem teszi lehetővé az egészségügyre fordított források jelentős növelését. Nem magyar jelenség azonban, hogy az egészségügyi ellátások kiadásai - és a kiadási igények persze elsősorban - ugrásszerűen nőnek; ennek teljes fedezetét a nálunk gazdagabb országok sem tudják biztosítani. Az egészségügyet és a társadalombiztosítást érintő reform tehát időszerű, de megvalósítása során mindvégig figyelemmel kell lenni arra, hogy az egészségügy folyamatos működését fenn kell tartanu nk, garantálnunk kell, hogy a betegek eljuthassanak az állapotuknak megfelelő ellátást nyújtó orvoshoz, illetőleg intézménybe. Mi lehet a reform fő célja? Az egyik elsődleges célnak azt kell kitűznünk, hogy a rendelkezésre álló pénzforrá sok azokba az intézményekbe kerüljenek, ahol a betegek megfelelő ellátását tudják biztosítani. El kell érnünk, hogy ezeket a pénzösszegeket az intézmények ténylegesen a betegek ellátására fordítsák. Ehhez az szükséges, hogy felszámoljuk az egymással párhuz amosan működő és rosszul kihasznált intézményeket vagy részlegeket. A megvalósítás csak akkor lehetséges, ha a reformmal párhuzamosan megerősítjük, illetőleg kiépítjük a szakmai ellenőrzés egy olyan rendszerét, amely folyamatosan mutatja azt is, hogy hol s zükséges további fejlesztés vagy beruházás. A biztosítottak jogainak korszerű felfogásában nemcsak ellátóhelyeket kell szervezni a betegek számára, hanem garantálni kell azt is, hogy megfelelő szintű és gyógyító munka folyjon az egyes
