Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 12 (224. szám) - Hegyi Gyula (MSZP) - a munkaügyi miniszterhez - "Készülnek-e új munkahelypiaci projektek a munkanélküliség mérséklésére?" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KISS PÉTER munkaügyi miniszter:
2780 Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A politika iránt érdeklődők előtt közismert az Európa Tanács 1201es ajánlása, mely a kisebbségi kérdésekkel kapcsolatban fogalmazott meg ajánlásokat, azonban természetesen az Európa Tanács nemcsak kisebbségi kérdésekkel, hanem emberi jogi, környezetvédelmi, gazdasági és szociális kérdésekkel is foglalkozik. (15.10) Így legutóbb idén szeptemberben egy brit konzervatív képviselő és egy magyar szocialista képviselő - szerénytelenü l talán megemlíthetem, hogy az én személyem - ajánlására elfogadott egy ajánlást Európa szociálpolitika jövőjéről, amelyet az Európa Tanács 39 tagállamát tömörítő parlamenti közgyűlése fogadott el. Ennek az ajánlásnak egyébként 1304es a száma. Azt hiszem, elég fontos ez az ajánlás, mert bár úgy fordítjuk, hogy szociálpolitikáról szól, valójában társadalompolitikai ajánlást fogalmaz meg Európa államai számára, és igen jelentős része ennek az ajánlásnak a munkanélküliség kezelésével foglalkozik, abból a feli smerésből, hogy egész Európában komoly problémát jelent a munkanélküliség, a gazdag Nyugaton éppúgy, mint a szegény vagy nehezen fejlődő Keleten. Az észak- és déleurópai országokban egyaránt igen magas a munkanélküliség, és tudjuk, hogy vannak nálunk jóva l fejlettebb nyugateurópai országok, amelyekben magasabb a munkanélküliségi ráta, mint itt Magyarországon. Ebből tehát nagy valószínűséggel következik, és meg is fogalmazódik az ajánlásban, hogy a piaci eszközökkel önmagában nem oldható meg a munkanélküli ség. A gazdaság fejlődése, az olyannyira remélt fellendülés önmagában nem szünteti meg a munkanélküliséget, hiszen ahogy már mondtam, nálunk jóval gazdagabb nyugateurópai országokban magasabb munkanélküliségi ráták is vannak, mint Magyarországon. Éppen ez ért fogalmazza meg az ajánlás azt, hogy az eddigi eléggé passzív politika helyett, a munkanélkülisegélyek folyamatos fizetése helyett, illetve mellett szükség van arra is, hogy a különböző kormányok aktív munkaerőpolitikát valósítsanak meg, és ennek kapc sán hívja fel az ajánlás Európa országait, az Európa Tanács 39 tagállamának a figyelmét arra, hogy szociális kiadásaik legalább 1 százalékát aktív munkahelyet teremtő projektek, kísérleti programok megteremtésére fordítsák. Sőt, azt is kimondja az ajánlás, hogy jövő év június 30áig egy jelentés születik arról, hogy az egyes tagállamok milyen módon valósították meg ezt az ajánlást. Ennek szellemében szeretném miniszter úrtól kérdezni, hogy a magyar kormány és a Munkaügyi Minisztérium mit tesz ennek az ajánl ásnak a teljesítése és természetesen a munkanélküliség csökkentése érdekében? Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt megadnám a szót Kiss Péter munkaügyi miniszter úrnak, hogy válaszo ljon az interpellációra, szeretném közölni a tisztelt Országgyűléssel, hogy megítélésem szerint a képviselőtársaim beszélgetése által keltett zaj elérte azt a szintet, amely már zavarja a munkát. Kérem képviselőtársaimat, legyenek csendesebbek! Kiss Péter munkaügyi miniszter úr válaszol az interpellációra. KISS PÉTER munkaügyi miniszter : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Elöljáróban biztosíthatom arról, hogy nincs a kormány ellenére ez a kezdeményezés, sőt, a kormány munkaerőp iaci politikájának a lényegét érinti az a fajta ajánlás, amelyik leegyszerűsítve arról szól, hogy a segélyezés helyett a munkaerőpiacon a munkába állást, az állásteremtést, tehát az aktív eszközöket részesítsük előnyben, amennyiben ezt a mai munkaerőpiacon ma Magyarországon megtehetjük. S az az első állításom, képviselő úr, hogy immáron megtehetjük ezt, hogy a tűzoltás helyett a feszültségek pillanatnyi kezelése helyett hosszú távra gondolkodjunk, és egy olyan munkaerőpiaci politikát kezdeményezzünk, valós ítsunk meg a gyakorlatban, amely egyszerre jelent segítséget a mai
