Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 12 (224. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
2745 nagyon sok úgynevezett szakmai törvényben, amiről az előbb is szó esett, amelyek részben már itt elfogadásra kerültek - mondjuk az egészségügy területén a kórházi kapacitások szűkítése területén , részben majd a közeli időben fognak beterjesztésre kerülni, és ezek között mondjuk talán leginkább a nyugdíjreformmal összefüggő törvényeket kellene kiemelnem. Bár hozzá kell tenni, hogy itt is azért már történtek lépések a korhatárváltozással kapcsolatosan, vagy akár a közoktatás, felsőoktatás területén ebben az évben meghozott új törvényeket is említhetném. Véső soron tehát azt szeretném ezzel kapcsolatban aláhúzni, hogy az államháztartási reformhoz szükséges törvények meghozatala egy hosszú folyamat, amely folyamat jelenleg is zajlik, és amiben további jelentős lépések fognak várhatóan a közeli hetekben, hónapokban bek övetkezni. És itt különösen a nyugdíjreformot szeretném ebből a szempontból aláhúzni. Most már visszakanyarodva az alapkérdéshez, tehát a beterjesztett államháztartási törvény módosítójavaslatcsomaghoz. Én nagyon szeretném aláhúzni, hogy ennek nagyon nagy jelentősége van a közpénzekkel való gazdálkodás szempontjából. Ugye, a tisztelt parlamenti képviselő urak, az ő segítőik, valószínűleg több ezer ember azzal foglalkozott az elmúlt néhány hétben, hogy különböző egyedi ügyeket találjon, ahol esetleg a közpé nzekkel valami olyasmi történt, ami nem volt rendben. Természetesen ez a demokrácia velejárója, és nagyon pozitív velejárója, hiszen ez a társadalom ellenőrzését valósítja meg azoknak a tevékenysége felett, akik a közpénzekkel valami módon gazdálkodnak. De azért a kérdések igazi kezelése az nem egyedi ügyeknek a tárgyalása, hanem legfeljebb az egyedi ügyek tárgyalásából kell következtetéseket levonni, de az igazi megoldás mindig a rendszerek átalakítása, a törvényekkel történő szabályozás. És ebből a szempo ntból szeretném aláhúzni, hogy amiről ma beszélünk, tehát hogy a kincstári gazdálkodást terjesztjük tovább ki újabb területekre, hogy egyre általánosabbá tesszük a közpénzekkel való gazdálkodásban, nyilván együtt a közbeszerzési törvénnyel, amit szintén ez a parlament alkotott meg. Ez, azt gondolom, valóban egy nagyon fontos dolog a tekintetben, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás fölött egy nagyon erős kontrollmechanizmus érvényesüljön. Tudniillik a kincstári gazdálkodás eleve rendszerszerűen azt jelenti, hogy az egyébként adott elköltés ügyében döntési joggal rendelkező nem tud magában egyedül döntést hozni az ügyekben, mindig van egy független szem, aki látja a konkrét költést, és benne van a rendszerben annak a potenciális lehetősége, hogyha ott valami nincs rendben, akkor a kontrollmechanizmus beindítható, és a felelősségek világossá válnak. Tehát azt gondolom, hogy ebből a szempontból különösen értékelnünk kell részben már azt, amit elindítottunk, és azt a tényt is, hogy ez újabb és újabb területekre k iterjed, hiszen önmagában a kincstári gazdálkodás ténye - párosulva a közbeszedési szabályokkal - valószínűleg elriasztó hatással van láthatólag esetleges szabálytalanságok, közpénzek nem megfelelő felhasználásával szemben, és valószínűleg a pénzekkel való minél jobb gazdálkodást nagymértékben elő tudja segíteni. Engedjék meg, hogy még egy kérdésre kitérjek, így az első reakció kapcsán, és hát nyilván majd a vita lezárásakor részletesebben is válaszolunk egy csomó mindenre, meg hát előttünk van rengeteg biz ottsági vita, ahol nagyon sok fölvetett kérdésről lehet majd tárgyalni. Ez az adósságkonverziónak az ügye, vagy világosabb megfogalmazásban tehát a Nemzeti Bank és a központi költségvetés kapcsolatrendszerének változtatása. Ugye, ennél a törvénynél is napi rendre kerül, hiszen ezt is érinti. Világosan látszik, hogy ezzel a problémakörrel most már elég régóta foglalkozik a magyar parlament, és foglalkozik a közvélemény is. Én szeretném még egyszer kérni, hogy próbáljuk meg ebből a dologból - amennyire lehet - a politikai elemet kikapcsolni, mert itt alapvetően egy szakmai kérdéskörről van szó. Szeretném a tisztelt képviselő hölgyeket és urakat emlékeztetni a Békesi László képviselő úr által nem olyan nagyon régen itt e Házban elmondott hasonlatra. Ugye, ha van egy család, férjfeleség, az egyik tartozik valakinek, a másik nem tartozik. Azután megegyeznek, hogy ezt a tartozást átírják a férjről a
