Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 12 (224. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
2725 Soron következik Keller László, a Magyar Szocialista Párt képviselője, őt követi majd Latorcai János a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Én azt hisz em, hallgatva Torgyán frakcióvezető úr hozzászólását, nem haszontalan az, hogyha a rendelkezésemre álló időt teljes mértékben kimerítem, esetleg még egy fél perccel túl is lépem. Az elmúlt év végén a kincstári pénzgazdálkodás bevezetésével az államháztartá s jogi, pénzügyi szervezeti kereteinek újrafogalmazásával - megítélésem szerint - valódi reformértékű változásokat fogalmazott meg az Országgyűlés. A legszükségesebb változtatásokat törvénybe iktattuk ugyan, de már akkor jeleztük, hogy egy lépésben nem leh etséges minden területen előrelépnünk. A reform egyes szükségszerű lépéseit csak fokozatosan vagyunk képesek bevezetni. A most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat tovább javítja a közpénzekkel való gazdálkodás feltételeit, segíti a tavaly megcélzott új ga zdálkodási rend kialakítását, és előmozdítja az államháztartási információs rendszer mind teljesebb kiépítését. A hozzászólásomban szeretném sorra venni az államháztartásról szóló törvényjavaslat által megcélzott problémakörök legfontosabb változási iránya it, alátámasztani azok megalapozottságát és szükségszerűségét, valamint megfogalmazni az azokkal kapcsolatos esetleges dilemmákat. Tavaly, amikor a kincstári rendszert megalkottuk, sokan nehezen emésztették meg, hogy a korá bban fel nem használt pénzeszközök, a pénzmaradványok nem válhattak automatikusan előirányzottá. A kincstári rendszerben ugyan már nem létezik a pénzmaradvány intézménye, viszont az egyéves tapasztalat indokolttá teszi az eddig nem definiált előirányzott m aradvány bevezetését. Ezzel összefüggésben szabályozza a javaslat az előirányzott maradvány felhasználását, hasonlóan az előirányzatot meghaladó bevételekhez. Alaptételként azt hiszem el kell fogadnunk, hogy automatikusan nem növelhető az előző évi maradvá nnyal az aktuális év előirányzata. Ha mégis fel kívánjuk használni az előirányzati megtakarításokat az azt követő évben, akkor az adott év - amikor képződik - zárszámadásáról szóló törvényben szükséges arról rendelkezni. A rendelkezésnek egyidejűleg be kel l mutatni a maradványigénybevételnek az éppen aktuális év költségvetésére gyakorolt hatását is. Ha tehát például 1996ban eltérés mutatkozik egyes előirányzatok vonatkozásában, akkor az majd felhasználható lesz 1997ben, ha a '96os zárszámadásban ennek k ezelése megtörténik. Egyetértünk azzal, hogy ezzel összefüggésben számos, eddig rendszeresen a költségvetési törvényben megjelenített szabályt, ami a maradványelszámolásra vonatkozik, ezután az államháztartási törvény szabályozza. A személyi jövedelemadó t örvény módosító indítványairól történő szavazáskor ismételten megerősítésre került az, hogy az adó egy százalékával a jövedelemtulajdonos szabadon rendelkezhet. Ez pedig azt jelenti, hogy az adóbevételt nem a központi költségvetés fogja felhasználni, hanem a célpont az államháztartáson kívül lesz. Meg kell teremteni arra a törvényi lehetőséget, hogy majd ha elfogadjuk az egy százalék rendelkezésével kapcsolatos törvényt, akkor annak alapján az egyébként államháztartást megillető bevétel azon kívülre kerülhe ssen. Az utóbbi hetekben két törvény tárgyalása során kiemelten került szóba a központi költségvetés és a jegybank közötti pénzügyi kapcsolat megváltoztatásának tervezete. Az MNB és a költségvetés közötti elszámolás átalakítása szükségessé teszi az államhá ztartási törvény néhány szakaszának módosítását is. Miután elfogadjuk a következő év költségvetését, a költségvetés adóssága törvény által determinálttá válik. Eddig két dolog idézhette elő az adósság megváltozását. Egyrészt a hiány finanszírozási szükségl ete, másrészt pedig a lejárat nélküli, kamatmentes hitellel összefüggő változás. Tekintettel arra, hogy jövő évtől belép a devizaadósság, így ennek árfolyamváltozásából fakadó átértékelődés is növelheti vagy csökkentheti a központi költségvetés adósságát, amit megengedőleg be kell építeni az államháztartási törvénybe. (10.10)
