Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 12 (224. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
2721 mérlegeket készíteni az államháztartásról kincstári rendszer nélkül, amiket - ugye - érthetően a Számvevőszék komolyan megkövetel. (9.40) Tehát azt is mondhatjuk, hogy a kincstári r endszer kialakítása feltétele annak, hogy egyáltalán rendes - hogy' mondjam , hiteles tervet és hiteles zárszámadást tudjunk készíteni. De van egy másik tartalma is a dolognak, hogy a kincstári rendszer kialakítása illeszkedik abba a folyamatba, amit a vá mtörvények átalakításával, a jövedéki adó és egyéb adótörvények átalakításánál is hasonlóan csináltunk, tehát hogy az állam alrendszerei, illetve a pénzforgalom az államon belül, az mindenütt jól ellenőrizhető, jól követhető, hogy a logikai hibák ki legyen ek szűrve, gyakorlatilag szigorodjon az élet, két értelemben: kisebb lehetősége legyen a hűtlen kezelésnek, mert hamarabb megtalálható legyen; másrészt meglegyen a lehetősége a hatékonyságelemzésnek, hogy értelme volte annak, amit éppen csináltak valahol, vagy nem. Tény, hogy azzal, hogy a kincstári rendszer az idén már belépett, és hogy az államháztartás egy jelentős körét már átfogja, és az egyéb alrendszerek is fejlődtek, azok még élesebbé teszik mindazokon a helyeken a lazaságokat, a gyenge pénzügyi fe gyelmet, ahova ez a szigorodás még nem terjed ki. Mondjuk az, ami eddig szokásszerű volt, az most egyszerre gyanús és bűnös dologgá válik, gondoljunk az egészségpénztárra, egyes önkormányzatokra, vagy éppen az állami vagyonkezelő két szervezetére, az ÁPV R t.re és a régebbi időkre a kincstári vagyonkezelésnél, tudniillik mindazok a technikák, amelyek - hogy' mondjam - belefértek az eddigi szokásjogba, a kincstári rendszer kiterjedésével, az ehhez kapcsolódó eljárási szabályokkal, hasonlókkal egyre kevésbé e lfogadható technikákká válnak. Tehát a diszkrepancia a jól szabályozott és gyengén szabályozott területek között nő. Teljesen nyilvánvaló, hogy rengeteg agresszió van ebben a folyamatban. Akkor, hogyha a kincstár kiterjeszti a maga figyelmét most már nem c supán a szorosan vett legközvetlenebb kormányhatáskörű dolgokra, hanem részben független alapokra, közalapítványokra, társadalombiztosításra és hát sok szempontból a területi önkormányzatokra, akkor ez az eddig megszokott függetlenség fogalmat mintha zavar ná. Egyszerűen azért, mert az eddig megszokott függetlenség fogalomba az utólagos elszámolás értődött bele, a kincstári rendszer kiterjesztése, a kincstári számlavezetés azonban azt jelenti, hogy folyamatosan látszik a döntések következménye, tehát sokkal hamarabb látja a kincstár, időnként hamarabb látja, mint a rendszerek felelősei, hogy egy adott rendszer egyensúlya hogy' fog alakulni, ki foge futni belőle, vagy belül marad. És van egy még gorombább dolog: a kincstárnak eszköze van arra, vagy a kincstár hoz kapcsolódó elemzőknek eszköze van arra, hogy akár célszerűség, ésszerűség szempontjából is elemezni tudja azt, ami történik, annak ellenére, hogy természetesen a kincstár kezelési joga, az nem jelenti azt, hogy bele is szólhat a döntésekbe. Tehát átlát hatóságot, az elemezhetőséget, az önkorrekciót szolgálja ez az egész rendszer, épp ezért valóban a függetlenségnek csak egy más értelme lesz követhető ezután, mint eddig. Az a más értelme, hogy nekem sajnos menet közben is védenem és magyaráznom kell tudno m, amit csinálok, nem csak utólag számot adni róla. Köszönöm szépen, nem óhajtottam ennél többet mondani, hiszen az ismertetése már megtörtént a törvénynek. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Juhász Pál képviselő ú r felszólalását, soron következik Torgyán József képviselő úr, a Független Kisgazdapárt részéről, őt követi majd Keller László, a Magyar Szocialista Párt képviseletében. Megadom a szót Torgyán József képviselő úrnak.
