Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 12 (224. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSIHA JUDIT tárca nélküli miniszter:
2711 Kft.t bízta meg a pályák működtetésével. Egy szerencsétlen döntés folytán még az előző kormány idején kettéválasztották a fogadásszervezést és a pályák működtetését. Ez egy szerencsétlen döntés volt, hisz a működtetés a pénzt emészti fel, a fogadásszervezésen pedig pénz van. De így a tenyésztők és a futtatók, maga a lóversenyeztetés a bszolút válsághelyzetbe kerül. (9.00) Sajnos azt kell mutatni ( Sic !), hogy a lóverseny gazdáit eddig csak az ingatlanértékesítés érdekelte. Hosszú évek óta lebegtetik ezt az állapotot. És azt kell mondanunk, hogy a kormány, a tisztelt kormány, Horn Gyula m iniszterelnök úr aláírásával saját maga határozatát sem hajtja végre. Mire gondolok? 1995. április 4én a 2095. számú kormányhatározatban rövid határidőre kötelezte a tisztelt kormány az illetékeseket, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket. Eltelt több mint másfél év, nem történt semmi. Évente egypár száz millióval meginjekciózzák ezt a vízfejet. Magyarországon körülbelül 100 ember működik, fizetett ember működik a pálya működtetésében. Európai gyakorlatban 810 ember működteti, annak is nagy része társ adalmi munkában. Három megoldási javaslatot vázoltak föl az illetékesek. Én magam a szakmai szervezeteknek juttatott tulajdonosi részt támogatom. Magyarul: a Magyar Lovar Egylet 170 éve alakult, első elnöke Széchenyi István volt. Azóta is a szakma krémje a lovaregyletbe tömörül. A nemzeti Magyar Lovar Egylet és a Lovas Szövetség és a többi szakmai szervezet elvállalná, tudná működtetni gazdaságosan, amelyet jelenleg ez a vízfej, az ÁPV Rt. által kinevezett rossz tulajdonos rosszul működtet. Tehát egyértelmű : az adófizetők is abban érdekeltek, hogy ne kelljen évente több száz millió forinttal megtámogatni, és utána minden évben újra a válságot tapasztalni, mert a pályák úgy néznek ki, mintha egy bombatámadás érte volna őket, lepusztultak. És akkor valóban, ma jd egykét év múlva el lehet mondani, hogy kérem, lepusztultak a pályák, el kell adni egy francia vagy bármilyen más befektetőnek. A lóversenyzés, a lótenyésztés a magyar agrárium, és nemcsak az agrárium, hanem a kultúrtörténet része. Olyan genetikai öröks ég van a magyar lóállományban, ezt bizonyítja az, hogy a lófuttatók, lótenyésztők kiviszik lovaikat Bécsbe, és ott jó eredményeket érnek el. Ma Magyarországon annyira ráfizetnek a lótenyésztők, lófuttatók, hogy kénytelenek eladni. Bábolna is, mint a legnag yobb lótenyésztő, nagyon nehéz helyzetben van. Kérem, amikor külföldi kormányküldöttségek jönnek, akkor tudjuk mutogatni Bábolnán az arab ménest és a telivér tenyészeteket, azt a genetikai értéket, amely évszázadok alatt a magyar lótenyésztésben magasztosu lt, a magyar lótenyésztésben megteremtődött. Akkor a kormány hajtsa végre a saját határozatát, a vízfejt szüntesse meg. A legjobb tulajdonos a szakmai emberek, a szakma szerettei, akik úgy szeretik ezt a szakmát, hogy ők meg tudják oldani a dolgot. Biztosí tsa a kormányzat, a tisztelt kormányzat és az ÁPV Rt., hogy jól működjön ez a magyar lóversenyezés, lófuttatás, annak pedig egy feltétele van: kerüljön oda az illetékesekhez, a lovaregylet tulajdonába, használatába kerüljön a működtetése a pályáknak. Köszö nöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Csiha Judit tárca nélküli miniszter asszonynak. DR. CSIHA JUDIT tárca nélküli miniszter : Köszönöm a szó t, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Való igaz, hogy 1995. december 19én egyszer már szót emelt a lóversenyzés érdekében, habár a hangsúly akkor nem annyira a lóversenyzésen, mint inkább a jó ismerősének, az akkori vezetőnek az eltávolítás a miatt történt meg.
