Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 11 (223. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1996. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
2688 költségvetésbe, mi ntha valami egészen különleges eljárásról lenne szó, holott mindkét esetben azonos eljárásról van szó. (19.50) Arról viszont nem nyilatkozik ilyen esetben a Pénzügyminisztérium, hogy vajon ezek a járulékbehajtások olyanoke, amelyek folyamatosan fizetőképe s, ám a járulékot fizetni pillanatnyilag nem tudó gazdasági társaságtól származnake, avagy olyan járulékbehajtást jelentenek, amelyek éppen felszámolás alatt lévő gazdasági társaságtól származnak, amelyek esetén, ha ezt az elmaradást behajtották, onnan to vábbiakban semmiféle bevételre nem számíthatnak. Hiszen ezek feltétlenül fontosak ahhoz, hogy az ilyen típusú járulékbehajtások összetételét és hosszú távú hatását fel tudja mérni a Pénzügyminisztérium. Túltervezték a munkáltatói táppénzhozzájárulást is, és én ezt a Pénzügyminisztérium helyében rendkívül figyelmeztető jelnek venném. A munkáltatói táppénzhozzájárulás 12 milliárdja helyett 6 milliárdot terveznek ebben a költségvetésben, de az Állami Számvevőszék szerint még ez is túlzás. Jó, ha három bejön belőle. Nos, ez egy nagyon figyelmeztető adat, különösen a Pénzügyminisztérium számára, hiszen minden járulékemelés, mint ez is - valójában járulékemelés volt - olyan eredménnyel jár, hogy a járulékfizetési hajlandóság csökken. Tehát nem érdemes az álmokat törvénybe foglalni, esetleg a valósággal kellene foglalkozni. A következő probléma az volt, hogy a kiadásokat alultervezték, és az esetek igen jelentős részében alapvetően hibásan. Beszélnek, és megint egy szlogenszerű megállapításból írnak költségvetést. Arról beszélnek, hogy a kapacitáscsökkentő intézkedéseknek az egészségügyben megtakarító hatása van. Tisztelt képviselőtársaim, egy év óta szeretném látni azt a számítást, amire alapozzák ezt a megállapítást. Egy év óta nincs számítás, de költségvetést te rveztek rá. Nos, kérem, nem volt ebben az évben sem a kapacitáscsökkentő intézkedéseknek megtakarító hatása és nem tudják kimutatni, hogy mitől lenne a következő évben ezeknek a kapacitáscsökkentő intézkedéseknek megtakarító hatása. Tisztelt Pénzügyminiszt érium! Számolja már ki egyszer, hogy ha egyszer a betegek után jár a pénz a különféle egészségügyi intézményben, és kevesebb ágyon ugyanannyi beteget fognak kezelni, akkor a kiadás pontosan ugyanannyi lesz, mint volt. Ha ezt nem veszi számításba a Pénzügym inisztérium, már megint az álmait fogja a következő évi költségvetésben is tervezni, és majd jövő ősszel ismét arról tárgyalhatunk, hogy ugyan vajon rosszul gazdálkodotte az Egészségbiztosítási Önkormányzat, vagy rosszul tervezett a Pénzügyminisztérium. A következő nagyon érdekes kérdés ez az úgynevezett kórházkonszolidáció kérdése, ami tavasz óta húzódik. A története rendkívül izgalmas. Hiszen májusban kérdeztem meg először - amikor már a pályázatokat kiírták, a kórházak lázasan dolgoztak a pályázat bead ásán - éppen pénzügyminisztériumi államtitkár úrtól, hogy hol van ennek a fedezete? Akkor az volt rá a válasz, hogy ez egy jó kérdés. Akkor a kormány még nem tudta. De hogy nehogy megfeledkezzünk a dologról, július 1jén járt le a pályázati határidő, tehát július 1jén már fizetni kellett volna a kormánynak. Előtte két nappal ismét megkérdeztem, hogy hol van a kórházkonszolidáció, hiszen két nap múlva lejár a határidő. A válasz akkor az volt, hogy majd augusztusban beszélünk róla, addig még dolgozunk, és a többi, és a többi. Aztán megkérdeztem egyszer pénzügyi államtitkár urat, hogy ugyan felmértee a kormány, hogy milyen gazdasági hatása van a kórházak fizetésképtelenségének. Államtitkár úr szép mesét mesélt, csak a kérdésre nem válaszolt. Még csak azt sem mondhatják, hogy nem figyelmeztettem a kormányt arra, hogy ebből súlyos feszültség lesz. Igaz ugyan, hogy a miniszter úr többször elmondta, hogy én csak feltartom a közvéleményt, az összes figyelmeztetésem nem volt elég ahhoz, hogy a kormány még azelőtt i ntézkedjen, mielőtt az első nagy cégek bejelentik a szállításképtelenségüket. De arról még mindig nem tudunk, hogy vajon fölmértee a Pénzügyminisztérium, hány kisvállalkozó és gazdasági társaság csukta be a kaput amiatt, hogy nem tudott fizetni az egészsé gügyi intézmény, neki pedig nem volt akkora tőkeereje, mint a Humán Rt.nek, hogy hónapokon keresztül
