Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 11 (223. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1996. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
2685 Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Az idő nagyon előrehaladt, ezért igen röviden ismertetem a számvevőszéki bizottság véleményét, amely megtárgyalta a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1996. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjava slatot. A bizottság a részletes vitában elemezte a javaslatot, amelyet egyrészt tartalmi okok miatt nem javasolt általános vitára alkalmasnak. Most ezekről a tartalmi okokról - még egyszer mondom, azért, mert előreszaladt az idő - nem akarok bizottsági véleményt mondani. Másrészt az is megnehezítette a munkánkat, hogy a számvevőszéki bizottsággal a Számvevőszék nem ismertette a véleményét, és a Számvevőszék véleményére igen nagy szükség lett volna. Az idő rohanása miatt - még egy szer hangsúlyozom, hogy - hosszas vita után a számvevőszéki bizottság ezt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmatlannak tartotta. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! M ost az írásban előre jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót. Következik Győriványi Sándor képviselő úr, Független Kisgazdapárt. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amikor 1995 novemberében, éppen egy év e Bokros Lajos pénzügyminiszter előterjesztette az 1996. évi társadalombiztosítási költségvetést, a szokásos módon egy kiegyensúlyozott, veszteségek nélküli költségvetési javaslattal találkoztunk. Mire ez év tavaszán az 1996. évi XIV. törvény megszületett, már látható volt, hogy a tervezés hibájaként a hiány a társadalombiztosítási alapoknál már 17,8 milliárd forintra ugrott, most a kormány - meg kell jegyezni, hogy már az is méltányolandó haladás, hogy kellő időben - előterjeszti a társadalombiztosítás pót költségvetését, - amelyből kiderül, hogy a hiány nem nulla, hanem 17,8 milliárd forint , hanem mintegy 53,2 milliárd forint, azaz az előirányzott összeg háromszorosa. Ez még nem tartalmazza az újabb deficitet. Ezek láttán itt két dologról lehet szó. Az il letékes pénzügyi szervek képtelenek szakszerűen szervezni, és a pénzekkel elszámolni; vagy arról, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi feltételeinek tervezett átalakítását megelőzően még utoljára megnyomták a ceruzát, hadd rémüldözzék az Országgyűlés a hiá ny nagyságától. Erre utal ugyanis, hogy a benyújtott törvényjavaslat szerint a pénzügyi kormányzat nagyobb hiánnyal számol, mint például az Egészségbiztosítási Alap. A társadalombiztosítási költségvetések évről évre drasztikusan eltérnek a tervezettől, és ezt meg lehet tenni anélkül, hogy az okairól bárki is számot adna. A jelenlegi pótköltségvetési törvényjavaslat sem különb: az indoklása ugyanis nem ad magyarázatot a tényleges okokra, meg sem próbálja levonni a tervezési hibákból a tanulságokat, vagy lega lább némi magyarázatot adni az eltérésekre. Természetesen elismerem, hogy a magyarázat nehezére esik az illetékeseknek, ugyanis ez elismerné egyes gazdaságpolitikai elképzelések csődjét, a megtett intézkedések hatástalanságát. A teljesség igénye nélkül azo nban fel kell vetnem néhány szomorú tényt. Az első már a bevételek tervezéséből adódik. Ismételten bebizonyosodik az, hogy a számítható értékeket nem lehet önkényesen változtatni. A probléma természetesen nem ebből az évből, hanem jóval korábbról adódik, é s részben abból ered, hogy az illetékesek ködösíteni igyekeznek az értékeket. Az első nagyobb szabású ködösítés az 1995. évi költségvetés költségelszámolásából származik, ahol a társadalombiztosítási szervek különös módon nem tudták elkülöníteni a rendkívü li járulékbehajtás értékét a rendszeres járulékbevételektől, így a tervezés alapadatai cseppfolyósokká váltak. A tervezés ugyanis általában az előző évi tényszámokból indult ki ahelyett, hogy a pontosan megállapítható járulékalapot az évi növekményt és a b ehajtás adott színvonalát venné alapul. Az éves tényadatok torzítását aztán becsült korrekcióban rakják helyre, és ez természetesen félrevezető. Az 1996. évi költségvetés nagy felfedezése, a kinnlevőségek minden értéket meghaladóan tervezett behajtása már 54 milliárd forint értékben jelentkezik. Az végső soron nem derül ki, hogy egyáltalán mitől várták ennek az összegnek a behajthatóságát, az Egészségbiztosítási Alap által
