Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 11 (223. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
2671 Ezért én szeretnék mindenki arra kérni, hogyha a Magyar Nemzeti Bankot kritizálja, tegye, mert lehet. Mindent lehet kritizálni, de úgy tegye, hogy ez mértéktartó legyen, adott eset ben ne azonosítson személyeket vagy egyes személyek hibáit a Magyar Nemzeti Bank, mint intézmény, egészével, mert az a Magyar Nemzeti Bankra nézve dehonesztáló, miközben lehet, hogy csak a Magyar Nemzeti Bank tevékenysége vagy bizonyos hibái vagy benne dol gozó bizonyos emberek azok, akiket bírálni kell. Azért tartom ezt fontosnak elmondani, mert való igaz, hogy úgy látszik, a Magyar Nemzeti Bank szerepe, helye, annak jelentősége, annak presztízse, az nem teljesen világos mindenki számára. Egyébként nem volt ez korábban sem mindig világos, csak egy kis kitérőként hadd mondjam azt, hogy az előző parlamenti időszakban, amikor a Nemzeti Bank első törvényjavaslatát tárgyaltuk, akkor volt olyan módosító indítvány, ami arról szólt, hogy a Magyar Nemzeti Bankot - mi nt rt.t privatizálni kell. Vagy volt olyan módosító javaslat, hogy a Magyar Nemzeti Bank Rt. részvényeit fel kell osztani a nemzet testét megjelenítő különböző közjogi pozíciók között, a köztársasági elnöktől a megyei jogú városok polgármesteri hivatali vezetőjéig. Meg lehet nézni a jegyzőkönyvekben. Ez mind azt mutatja, hogy sajnos, a Nemzeti Bank szerepe, tevékenysége az nem teljesen világos és kristálytiszta mindenki számára, megkockáztatom, ebben a vitában az is kiderült, hogy ennek a tisztánlátásnak most sincs itt az ideje. Azonban azt gondolom, hogy a Nemzeti Bank azért megér annyit, hogy a nemzet bankjaként azt vizsgáljuk, hogy ez a törvényjavaslat, amit most tárgyalunk, függetlenül attól, hogy most valaki szereti vagy nem szereti a Nemzeti Bankban dolgozó embereket vagy azoknak a monetáris politikáját - azt főleg kell bírálni, hogyha ez helytelen - vagy a személyeit. Arról kell beszélni ennek a törvénynek a kapcsán, hogy a Magyar Nemzeti Bank, a magyar nemzet bankja az e törvényi keretek között kép ese betölteni azt a funkciót, ami egy nemzeti bank számára vagy egy jegybank számára kötelező a magyar gazdaságban. Én nem szeretnék minden dologra kitérni, azt hiszem, hogyha nagyon felületesen nézzük ezeket a feltételeket, akkor három dolognak minimum m eg kell felelni ebben a törvényben ahhoz, hogy ez egyáltalán elképzelhető legyen. Nevezetesen, hogy a jegybank funkcióját jól és helyesen töltse be. Az egyik az az, hogy a jegybank feladata és a pénzintézeti rendszerben, a költségvetésben, az államháztartá sban meghatározott helye az világos legyen. Elkülönültek legyenek a feladatai. Magyarul: ne keveredjen a jegybanknál olyan szerepkör, ami nem igazán a jegybank szerepköre, hanem sokkal inkább a fiskusnak a szerepköre lenne. Vagy egyéb, az államháztartás al rendszeréhez tartozó intézményrendszer kellene hogy azt a szerepkört ellássa. És a jegybanknak tényleg az legyen a dolga, és azok legyenek a kötelezettségei is, ami a magyar nemzeti valutaforint értékállóságával kapcsolatos, ami az árfolyampolitikával kap csolatos, ami a monetáris politikával kapcsolatos. Én azt hiszem, hogy ez a törvény e feltételnek megfelel nagyjából. Azért felel meg nagyjából, mert fontos lépéseket tesz annak érdekében, hogy a fiskus esetleges feladatait is próbáljuk meg minél jobban le választani az MNBtől. Éppen azért fontosnak tartom azt, hogy azt fogalmazza meg ez a javaslat, tényleg nagy vonalakban beszélek itt, nem szeretnék a paragrafusok között bujkálni, hogy a költségvetés vagy az államháztartás esetleges finanszírozási igényeit azt a hazai tőkepiacról fedezze a költségvetés, és ne legyen egy olyan kitüntetett szerepe a finanszírozandók között a költségvetésnek, ami a jegybank számára egy más kezelést igényel. Persze vannak ennek kockázatai. Most csak a jegybank szerepéről beszél ek, és én azt gondolom, hogy ebből a szempontból ez a lépés kívánatos és elfogadható, az más kérdés, hogy ennek is van ára, nyilvánvalóan az az ára, hogy a költségvetés determinációja az jelentős mértékben növekszik. (18.30)
