Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 7 (222. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
2572 szempontból, hogy gyakorlatilag semmi nem történt az előző évek gazdaságpolitikájához, költségvetéspolitikájához képest. Gyakorlatilag a vita is ugyanabban a mederben folyik, mint a korábbi időszakban. Későn terjesztette be a kormány a költségvetési javaslatot, ezt is megszoktuk már a korábbi időszakban. Gyakorlatilag némi érdemi vita mellett inkább érzelmi vita folyt az általános vitában. És hát azzal is csak a változatlanságot erő sítette ez a költségvetés, hogy gyakorlatilag - részben a későbbi beterjesztés miatt is - egy csomó vita még most zajlik, amikor pedig már egy konkrétabb anyagról kellene vitatkoznunk. Csak emlékeztetnék rá, hogy éppen most az általános vita időszaka alatt kapunk még meg különböző észrevételeket; a pénzügyminiszter most reagált még az Állami Számvevőszéknek a véleményére, ami szintén későn került a Ház elé, és a bizottsági vitát ennek folyományaként kezdtük meg. Most kapunk még olyan anyagokat - például a P énzügyminisztériumtól és a Földművelésügyi Minisztériumtól , amelyik az agrártámogatások elosztásának a kérdését próbálja az Országgyűlés számára tisztába tenni. Én tehát azt hiszem, hogy nem egy fix beterjesztett költségvetésről kell - sajnos - vitatkozn unk, hanem egy folyamatosan változó anyagról. Ennek az anyagnak az egyik része azonban már többékevésbé stabil. Ez pedig a költségvetésnek a bevételi oldala. De kedd délután, este folyamán szavaztunk azokról a legfontosabb bevételi számokról, amelyek a kö ltségvetésnek a bevételi oldalát meghatározzák, az adótörvényekről. Csak rövid kommentárként hadd mondjam el, hogy sajnálattal tapasztaltuk, hogy gyakorlatilag az ellenzék minden komolyabb indítványát a kormánypártok elutasították. Ebben is a változatlansá g látszik, ebben a vitafolyamatban. Emlékeztetnék arra, hogy itt volt az adókulcsok csökkentésének az ügye, amit jómagam - a Fidesz részéről vezérszónokként - vetettem fel, és amit az szja- törvénynél is elmondtunk. Nem hisszük, hogy érdemi adócsökkentés n élkül van lehetőség arra, hogy 1997ben a lakosság reáljövedelmei növekedjenek. A kormány is azt állítja egyébként a költségvetésben, hogy ezek a reáljövedelmek nem nőnek 1997 folyamán, legfeljebb a csökkenés fog megállni. Így tehát az adótábla gyakorlatil ag abban a változatban került elfogadásra, ahogy azt a kormány beterjesztette. Adócsökkentés tehát nem lesz, érdemi adócsökkentés. Ugyanilyen sajnálatos véleményünk szerint az 1 százalék civil szervezeteknek történő levonhatóságának az ügye. Ugye, itt arró l van szó, hogy 1997ben mindenki az adójából 1 százalékot olyan célokra ajánlhat fel, amelyeket megjelöl - bár ezt bizonytalanul mondom, hiszen semmilyen konkrét olyan szabályt, törvényelőkészítést nem látunk, nem ismerhetünk, ami ennek a forrásnak az el osztásáról döntene. A Pénzügyminisztérium mélyen hallgat arról, hogy ez az igen komoly összeg 1997ben hogyan, milyen módon kerülhet elosztásra. Én csak egyet tudok érteni azokkal a kormánypárti képviselőkkel, akik ellene szavaztak ennek a megoldásnak. Nem tudjuk, hogy milyen politikai érdekek szóltak amellett, hogy ennek 1997ben mindenképpen meg kellene történnie. Egy dologról szeretnék még szólni a költségvetés bevételi oldalánál: ez pedig a gyermeknevelési támogatásnak az adókedvezményes ügye. Ugye, az szjaban volt egy szerény kormánykísérlet arra, hogy egy 1000 forint levonhatóság erejéig három- vagy annál többgyermekes családok részére legyen egy adókedvezmény. Itt hosszú vita folyt az adótörvényeknél is, és a költségvetés általános vitájában is arról , hogy lehete így az egyébként valóban tragikus népességfogyást megállítani, illetve a gyermeknevelést támogatni, ösztönözni. Surján László előbb beszélt arról, hogy milyen tragikus folyamatok vannak ebben az országban a népességfogyás tekintetében. 1997 végéig 38 ezer fővel leszünk kevesebben, és hogyha ez a tendencia marad, akkor 2020ra olyan 9 millió, majd 2050re 8 millió főre fogyatkozik a magyar lakosság.
