Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 7 (222. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2549 nagyon gyakra n az, hogy maradjanak családban a gyerekek, az a jó, hogyha nincs bölcsőde, nincsen szükség bölcsődére. Én azt gondolom, hogy ezeknek a vitás kérdéseknek van egy nagyon fontos negatív - mármint a vitás kérdéseknek megoldatlanságának van egy nagyon fontos n egatív - következménye, és ez az, hogy a bölcsődei elhelyezéssel kapcsolatos anyagi terhek egy az egyben a szülőkre hárulnak. Hogy gondozási díj fejében, ahol meg tudják oldani, ott működtetnek ilyet, de olyan magas gondozási díj fejében, hogy az a szülőkr e rakja az aránytalanul nagy terhet. Még egyszer hangsúlyozom, olyan körülmények között, hogy törvény írná elő az ellátási kötelezettséget. Van még egy nagyon fontos érv a bölcsődei kérdéssel kapcsolatban. Az ugyanis, hogy nemzetközi tapasztalat van arra, hogy azokban az országokban, ahol egy nagyon biztos intézményi hátteret tudhat a szülő, azokban az országokban a gyermekvállalási hajlandóság magasabb, megugrik. Erre nagyon klasszikus, jó példa a svéd példa, ahol a hozzánk hasonlóan alacsony gyermekvállal ási hajlandóság volt, és egy ilyen pozitív fordulat előállt az intézményrendszer biztosítása után. Azt gondolom, hogy talán némi összefüggésben ezzel. A szociális szféra területéről más példákat is lehetne hozni, amelyek úgy működnek, mint a közlekedőedény ek, ahogy az előbb utaltam rá. Egy másik ilyen nagyon fajsúlyos kérdés, a munkanélküli jövedelmet pótló ellátásból kiesők gondja, mi lesz velük, akik a munkanélküli jövedelmet pótló ellátást elveszítik. Természetesen ők is a szociális ellátásban fognak meg jelenni. Azt gondolom, hogy nagyon nehéz választ adni arra a kérdésre, hogy vajon az a bruttó 56 milliárd forintos keret ott az önkormányzatoknál ezekre a számtalan és vége nélkül sorolható feladatokra elégségesnek bizonyulnake. Végezetül szeretnék egy ol yan kérdésről is szólni, amit a költségvetés szerkezetében - egyáltalán a költségvetés által - érintett fajsúlyos, nagy kérdésekhez képest apróság, apróságnak tűnik, de sokakat érintő apróság, és azt gondolom, hogy régtől vitatott kérdés, következésképp eb ben az évben is szóba kell hozni. Ez pedig az alapítványoknak, illetve a társadalmi szervezetek támogatásának a kérdése. Egészen precízen a nevesítés kérdése. Nekem mind a mai napig nem sikerült megfejtenem, hogy például egy népjóléti tárca keretében milye n alapon kerülnek nevesítésre bizonyos alapítványok, és milyen alapon maradnak ki más alapítványok. Én nem akarom megkérdőjelezni azt, hogy azok az alapítványok, amelyek itt nevesítetten szerepelnek, valami hallatlanul jó cél, jó ügy érdekében dolgoznak, t evékenykednek. Hogy valóban jó helyre kerül a pénz, és valóban szükség van rá. Bár itt tennék egy nagyon pici zárójelet, a méretekről még akkor is kellene meg lehetne, érzésem szerint fogunk is vitatkozni. Jóllehet ezek tényleg mini összegeket jelentenek a z egész költségvetés nézőpontjából. De ugyanakkor azt is érzékelem, hogy hasonlóan fajsúlyos, fontos, jó ügyek kimaradnak, teljesen kimaradnak ebből a dologból és az útjátmódját sem tudom, hogy hogyan is kerülhetnének bele olyan jó ügyek, amelyek mondjuk úttörő jelentőségűek. Még egyszer mondom, nyitott és vitatható kérdés számomra, hogy hogyan lehet ezt a nevesítési anomáliát, ezt a nevesítési problémát, ellentmondást megoldani. Ugye, a Pénzügyminisztérium törekszik rá, hogy időnként kereteket összevonjon a fogyatékos szervezetek támogatásával kapcsolatban, második éve kísérlet, hogy bruttó határozza meg azt az összeget, nem nevesítve, címkézve, amit aztán majd a különböző szervezetek valahogyan elosztanak. A négy nagy fogyatékos szervezet esetében tavaly is megvolt a megállapodás, hogy hogyan látják igazságosnak a pénzosztást, és biztos vagyok benne, hogy ők ragaszkodnának a nevesítéshez. (8.20) De hát hogyha tovább gondolom, akkor számos olyan nagy, országos jelentőségű, vagy néhány olyan nagy országos je lentőségű szervezet biztos van, amelyiknek nagyon ott lenne a helye. Hogy egyet mondjak, a Rákbetegek Országos Szövetségére gondolok. Ez egy olyan szervezet, amelyik a magyar halálozási statisztikában élvonalban szereplő betegségtípus áldozataival, sérültj eivel
