Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZAKÁL FERENC (KDNP):
2475 Tehát fel szeretném vetni azt az alapvető kérdést, hogy milyen kapcsolat van a költségvetés és a mögötte lévő gazdaságitársadalmi struktúra, illetve törvények között. Amikor év közben különböző törvények módosítása kerül előtérbe, sohasem szoktuk részletesen megvitatni, hogy ennek a módosításnak milyen hatása lesz m ajd a költségvetésre. Ezért úgy gondolom, hogy bizonyos mértékig fölösleges időtöltés az, hogy a költségvetés tárgyalása kapcsán mindenki sorban elmondja, hogy minden egyes esetben kevés az ott szereplő támogatás- vagy kiadásösszeg, hiszen ha a költségveté st jól készítik, akkor annak összhangban kell lennie a létező szervezetekkel, struktúrákkal, másrészt pedig az elfogadott törvényekkel. Ebből le kellene vonnunk azt a tanulságot, hogy a törvények módosításánál ne csak pillanatnyi szempontokat vegyünk figye lembe, hanem azt is mindig, hogy milyen következménye van a költségvetésre. Én, képzettségemnél és foglalkozásomnál fogva, nagyon röviden két kérdéshez szeretnék hozzászólni, és ez a mezőgazdasággal kapcsolatos költségvetési tételek, illetve a felsőoktatás sal kapcsolatban szeretnék néhány megjegyzést tenni. Azt hiszem, hogy a mezőgazdaság költségvetési támogatásával kapcsolatos problémákat már minden vonatkozásban megbeszélték képviselőtársaim itt a Házban. Különböző országos mezőgazdasági fórumokat rendezn ek mostanában, ahol - hogy úgy mondjam - kormányhoz közelebb álló érdekvédelmi szervezetek is elég nyersen és határozottan vetik föl, hogy a mezőgazdaság támogatására adott pénz kevés. Az előzőekben itt a Házban is ez a vita folyt. Azt gondolom, hogy ezen nem is érdemes vitatkozni, hiszen mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselők elismerik, hogy a mezőgazdaság jelenlegi helyzetében ahhoz, hogy egy modernizációs folyamat végbemenjék és a mezőgazdaság egy új fejlődési pályára állhasson, ennek a támogatásna k a sokszorosára lenne szükség. Mégis úgy gondolom, hogy nem érdemes ezt a vitát ilyen vonatkozásban tovább folytatni, hiszen ha egyszer egyetértünk, hogy kevés ez a támogatás, akkor inkább azon kellene a továbbiakban vitatkozni, hogy mire használjuk ezt a támogatást, hogyan használjuk fel. Részletesen nincs időm elemezni ezeket a kérdéseket, néhány kérdést szeretnék csak kiemelni. Az első, amely a költségvetésben úgy szerepel, hogy "A vállalkozások folyó támogatása", és ezen belül is az első alcím, ami a " Piacra jutási támogatás" címet viseli. Itt 42 milliárd 300 millió forint szerepel. Olvassuk ugyanakkor a szöveges indoklásban, hogy ennek az összegnek kisebb hányada kerülhet a következő évben felhasználásra úgynevezett normatív vagy közvetlen exporttámoga tásként, figyelembe véve azokat a nemzetközi kötelezettségvállalásokat, amelyeket a GATT keretében, illetve most már világkereskedelmi szervezet keretében vállaltunk. Lehet, hogy sokan megharagszanak rám, ha azt mondom, hogy lehet, hogy az a tévedés, ami m iatt ez az összeg, ami közvetlen exporttámogatásra fordítható, talán szerencsés is volt, annak ellenére, hogy ilyen tévedéseket - remélem - a jövőben senki, soha nem fog még egyszer elkövetni, mert ez kikényszerítheti azt, hogy megkeressük azokat a lehetős égeket és módszereket, hogy a magyar mezőgazdaság termékei valóban versenyképesek legyenek, és ilyen állandó, eseti támogatás nélkül is megállják a helyüket a világpiaci versenyben. Tehát még egyszer mondom, ne értsen félre senki, nem azt akarom mondani, h ogy ez szerencsés volt, vagy szerencsés az, hogy egy ilyen hirtelen csökkenésre van szükség, de hiszen ez behatárolt. Ami azonban lényegesebb, hogy teljesen egyetértek, hogy ennek az összegnek, ami egy összegben így szerepel a költségvetésben, jelentősebb hányadát kívánja a kormány a belső piac szabályozottabbá tételére fordítani. Ezt messzemenőleg üdvözölhetjük. Én többször elmondtam már az agrárpiaci rendtartási törvény vitájában is, hogy alapvetően az állami intervenció az, ami a leginkább piackonform, p iacszabályozási eszköz, és erre egyetlen költségvetésben eddig nem álltak rendelkezésre a megfelelő keretek. Következésképpen, ha ennyire
