Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. NACSA JÁNOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - SZABÓ RUDOLFNÉ DR. (SZDSZ):
2473 lehet tervezni a kiadásokat. A változatlan munkaadói és munkavállalói járulékok mellett a bevételi oldal várhatóan 9,5 milliárddal emelkedik, mintegy 109 milliárdra. Fontos megemlíteni, hogy a korábbi évektől eltérően más számottevő f orrása nem lesz az alapnak, hiszen a költségvetési támogatás és a privatizációs bevétel elmarad. És most az alapról kicsit részletesebben. Az alap tartalmazza a szolidaritási, a jövedelempótló, a foglalkoztatási, a bérgarancia, a szakképzési, rehabilitáció s célú támogatásokat, valamint a munkaügyi hálózat és az alapot irányító önkormányzat működési költségeit. A felsoroltakra fordítható összegek igen eltérő mértékben változhatnak a törvényjavaslat szerint. Így például évente mintegy 4 milliárd forinttal eme lkedik az aktív foglalkoztatási eszközök működtetése révén nyújtott támogatás, így '97ben 23,5 milliárd forintot lehet fordítani a munkába helyezés elősegítésére. Ezt indokolja a tegnap elfogadott foglalkoztatási törvény módosítása is és a pályakezdők fog lalkoztatására korábban hozott minisztériumi rendelet is, melyek révén új aktív eszközök működtetésére nyílott lehetőség. Az eddig elmondottak kedvező irányú változást jelentenek, de kénytelen vagyok néhány megjegyzést hozzáfűzni. Igen alacsonynak tartom a foglalkoztatást elősegítő eszközökre fordítható összeg munkaerőpiacon belüli arányát. A 4 milliárdos többlettel együtt sem éri el ugyanis a 20 százalékát. Az összeg abszolút nagyságánál és alacsony részarányánál is nagyobb problémát jelent azonban, hogy a z eszközökön belül legnagyobb hányadot a közhasznú foglalkoztatás támogatása képviseli. Az tény, hogy erre feltétlen szükség van, sőt még ennek további bővítésére is, újfajta eszközök alkalmazására, és - anélkül, hogy itt kitérnék a részletekre - csak mege mlítem a nonprofit szervezetek létrejöttének fontosságát és a különféle szakmai projektek támogatását. Ismeretes azonban, hogy a közhasznú foglalkoztatás átmeneti, rövid ideig tartó megoldást nyújt. Mindenképpen elgondolkodtató, hogy az aktív támogatási fo rmák közül a közhasznú foglalkoztatásra fordítják a rendelkezésre álló összeg felét vagy 60 százalékát. Ez is jelzi a munkanélküliek rendkívül magas arányát, mármint a tartós munkanélküliek magas arányát. Az átképzésre az összeg 2025 százalékát fordítjá k, a bér- és tbátvállalásra, vállalkozóvá válás, a részmunkaidős foglalkoztatás támogatására pedig a fennmaradó kis hányadot. Ez sürgősen felveti, hogy minél hamarabb át kellene tekinteni a munkanélküliek elhelyezését elősegítő foglalkoztatási eszközök fe lhasználásának hatékonyságát. Ugyanis egy időben érvényesül, hogy a Munkaerőpiaci Alapon belül keveset fordítunk az aktív eszközökre, miközben egyes eszközök feleslegesek, vagy módosításra szorulnának. Furcsán hat ez most, hogy most mondom, hisz éppen most vagyunk túl, mint említettem, a foglalkoztatási törvény módosításán, de egyrészt ezt mi nem tekintettünk átfogó módosításnak, másrészt az új eszközök alkalmazására még nem készült el a miniszteri rendelet, így azok nem értékelhetőek. Már most látszik azon ban a pályakezdők munkába helyezésének elősegítését szolgáló eszközrendszer alacsony hatékonysága. A kétféle eszköz országosan mindössze 4500 főt segített munkához a több mint 50 ezer regisztrált pályakezdődőből. Segélyt természetesen nem kaphatnak, és az átképzésbe is kevesen kapcsolódtak be. Ennek többféle oka van, ismert oka, erre most nem térnék ki. Kedvező hatása lehet viszont az új eszközrendszernek, hogy a segély megszüntetése ösztönzőleg hat a pályakezdők önálló elhelyezkedésére. Ezt majd év végén a KSH felméréséből tudhatjuk meg. Furcsa ellentmondás, hogy a munkanélküliek nagy száma és a támogatási keret szűkössége mellett elköltetlen pénzek vannak a hálózatban, melynek a következő évre való átvétele nehézségbe ütközik. Ez nemcsak a pályakezdők vona tkozásában, hanem bértámogatásnál, átképzéseknél is jelentkezik. Ezek többsége nem új jelenség, de gond, hogy évről évre továbbgörgetjük és alapvető változást nem tudunk elérni, sőt, időnként a változások sem megfelelően következnek be. Így például ez évbe n a közhasznú munka új formáját vezették be, létrejött a Közmunkatanács, és erre '96ban 1 milliárd, '97re 5 milliárd forintot különítettek el. A hozzájutás módja azonban nem átlátható. A szabályozás ugyan még meg sem született, de az ez évi 1 milliárd fo rintot már szétosztották,
