Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter:
2458 jelenti, hogyha nominálisan mérséklődnek, akkor reálértékben drasztikusan mérséklődnek ezek a kiadások, tisztelt képviselőtársaim, és bármit is tesznek az egészségügyben, rövid távon ez az átal akítás nem 3,5 milliárd, nem 7 milliárd többletforrást igényelne, hanem sokkal többet. Nem is lehet megcsinálni - én ezt már elmondtam, látni fogják , nem lehet végrehajtani a törvényt idén. Ez teljesen egyértelmű. Január 1jétől nem következhetnek be azo k a változások, amiket önök előírtak, legfeljebb a káosz növekszik az egészségügyben, és azzal, hogy ebben az évben a kórházkonszolidáció ügyében a kormány súlyos mulasztásban van, mert július 1je helyett máig sem rendezte a kérdést, már közvetlenül a bet egellátás kerül veszélybe. Hallhatják a mai híreket. Gondolom, nem véletlen, hogy miniszter úr fontolgatja a lemondását. Abban a kaotikus helyzetben, ami az elmúlt egy évben teremtődött, részben az ő közreműködésével, már nem lesz olyan egyszerű rendet ter emteni. Ezek után még valami az indoklásból. Rendkívüli módon megdöbbentett, hogy most, amikor éppen az egészségügyi hozzájárulást vezette be a parlament az új törvénnyel, tehát 51 ezer forintos jövedelemig megnőnek a társadalombiztosítási terhek az ország ban, most úgy fogalmaz a költségvetési törvény, hogy meg kell vizsgálni a lakossági hozzájárulás széles körű bevezetésének lehetőségét. Három év óta tér vissza rá minden alkalommal a Pénzügyminisztérium, hogy az egészségügyben fizessünk vizitdíjat, lakossá gi hozzájárulást. Három év óta hiába érvel a szakma. Kérem, az egészségügyi orvoshoz fordulást nem csökkenti a lakossági térítési díj bevezetése, csak az arányokat tolja el, kérem. Az fog orvoshoz menni, akinek több pénze van, és nem az, aki a legbetegebb, és ez még alkotmányellenes is ráadásul, hiszen az összes többi kiadást a társadalombiztosítás finanszírozza. Tehát a mindenki által befizetett pénzből az részesül nagyobb arányban, akinek van pénze megfizetni a hozzájárulási díjakat, és az nem részesül, a kinek nincs. Nem tudom, hogy észrevettee a kormány, hogy ez a mondat benne van ebben a törvényjavaslatban, vagy tényleg komolyan gondolja, hogy ezt meg akarja vizsgálni a jövő évben, de azért ez mégiscsak minősíthetetlen, tisztelt képviselőtársaim, hogy f élévente újra és újra egymásnak ellentmondó hírek jelennek meg. Nincs már ember, aki ki tudná számítani, hogy mi fog történni ebben az országban az egészségügyben a következő évben. Márpedig ez rendkívül súlyos probléma. Mert ez lenne a legfontosabb, hogy a kormány úgy gondolkozzon, hogy a lakosság, a munkabér, a lakosság életszínvonala nem a gazdaság működését drágító tényező, hanem az egész gazdaság azért van, hogy a lakosság normálisan és jobb életminőségek között élhessen. És amíg ez a szemlélet nem fo rdul meg, tisztelt képviselőtársaim, addig hivatkozhatnak önök bármilyen nehézségekre, mert a legnagyobb nehézségben is azt kell szem előtt tartani, hogy a lakosság ellátása ne roppanjon meg, és hogy hosszú távon az emberek életminősége javítható legyen. E bben a költségvetésben ezeket a terveket nem lehet látni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Pozsgai Balázs képviselő úrnak, MSZP, de mielőtt megadnám a szót, megadom a szót Medgyessy Péter pénzügymi niszter úrnak, aki nyilván reagálni akar az elhangzottakra. DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter : Igen, szeretnék reagálni, és mindenekelőtt szeretnék bocsánatot kérni Pozsgai Balázstól azért, mert megelőztem egy pár mondatnyi megjegyzésemmel. Én azt gondo lom, hogy az teljesen rendjén van egy parlamentben, hogy az ellenzék kritizál és a kormány pedig kormányoz. Azt gondolom, hogy ez a fajta munkamegosztást természetesen úgy kell értelmezni, hogy az ellenzék a kritikai megjegyzéseivel segíti az ország ügyein ek a megoldását. Én azt gondolom, hogy ami itt elhangzott Pusztai Erzsébet részéről, abban nagyon sok kritika volt, és nagyon kevés olyan javaslat volt, ami az ország ügyének a megoldását segítette volna. De természetesen a kritikára is válaszolni kell, és tiszteletben kell tartani a kritika jogát.
